A lélek meséje: A karma

A lélek meséje: A karma

A lélek meséje című sorozat, újabb fejezete, a karma címet kapta.

Bizonyára te is olvastál, hallottál, tanultál már a karmáról és a karmikus körforgásról. A karma szálról és az újjászületések rendszeréről. Nagy mesterek, sokat megélt tanítók beszélnek és tanítanak minket, erről a kemény témáról. Sok-sok információ és gondolat születik meg bennünk. Összerakódik egy rendszer, egy kép, amivel mi azonosítjuk azt a szót, hogy karma. Van egy KÉPünk róla.

Nekem is volt, pont úgy, ahogy Neked is. De érdekes rendszerek kezdtek kibontakozni, amik másfajta magyarázatokat is tartogattak számomra, mint amiről eddig elképzelésem volt. Így egy kicsit más terek és rendszerek is hoztak megértést. Megosztom most veled, talán Neked is segíti a fejlődésed.

Semmilyen tanításnak, és rendszernek nem kívánok ellent mondani, csupán a tiszta csatornában megélt energiákat, tanításokat a józan paraszti értelmezéssel fordítottam le magamnak, amiből ezek a megértések, rendszerek születtek.

Három hibám volt, amit az addigi ismeretek alapján, másképp gondoltam. Így azóta másképp látom a karma bizonyos pontjait. 

A lélek meséje, más értelmet kapott – 1 –

Karmikus mintákat ismétlünk. Lenyomatok, mely a test, lélek és szellem csomagja. Sokat kell még fejlődnöm, sokat kell még tanulnom, Ó… Hol vagyok én még ehhez? Ismételjük a beakadt lemezt… Ha valakit lelöktél a lépcsőn, egyszer, egyik életben, akkor ez nyomot hagy a lélekben, a megélésben és a szellemben, a tudatban egy programot. Ez egy csomag, egy rendszer, amit a test lerakása, azaz a halál után, az energiánk, a hallhatatlan részünk, tovább tud „örökíteni” az új testre. Így a lélekben, a tudatban, benne van a rezgés, a program, hogy ezt nekünk meg kell oldani. Így érzem a karma „hatalmát” rajtunk, bekódolódik az energetikánkba. Kódolódik, az új testbe és arra tereli, hogy le kelljen esni a lépcsőn. Ha megélte és megtapasztalta, de fut közben egy olyan más program, hogy mondjuk „Áldozat vagyok!”, akkor ez a program, újra tudja futtatni a lépcsőn való leesés megtapasztalását.

Tehát ismét leesek a lépcsőn. Majd megint és megint, és megint… Addig, amíg a másik program fut, hogy „Áldozat vagyok!”. Lehet, hogy már 10x, 100x lelöktek, és leestem, de amíg az áldozatiságom ott van, addig teret kap ez is. Mindegy milyen formában, de teret kap. Az életek során lehet  finomodik. Lehet, nem halok bele, lehet már nem olyan brutális, lehet, már nem töröm magam annyira, lehet később már meg sem sérülök, lehet már csak kicsit megcsúszom, lehet, már csak a lelkemben érzem az fura érzést, ha lépcsőn haladok… Így fokozatosan dolgozódhat ki…. Gondolom én… Így folyamatosan, fokozatosan a rendszer gondoskodik róla, hogy megoldódjon. Tehát nem ijedjünk meg, nem vagyunk elveszve… Az Égi Rend tökéletesen vezényli a rendszert. De nem baj, ha segítjük magunkat…

 

 

Ez a beakadt és lassan kidolgozható folyamat, karmikus program, azonban gyorsítható úgy, hogy „Köszönöm a tanítást, megtanultam a leckét!”  Tudatosan segítem saját rendszeremet, hogy kilépek az áldozatiságból.

Ez valahol tükrözi azt, hogy csak a nagy guruk képesek kilépni a karma körforgásából. Én kevés vagyok ehhez…, Nekem sokat kell még tanulnom…, Ó… Hol vagyok én még ehhez? Talán legközelebb…. Ismételjük a beakadt lemezt…  

Elfelejtem, hogy egy Isteni létező vagyok és a belső fényemmel bármit elérhetek.  Így bele rakom magam egy véget nem érő rendszerbe, egy csapdába, mely megköt és tart….

Természetesen van számos olyan fontos tapasztalás, amivel még van karmikus feladat, ezt nem kétlem, de van számos olyan, ami már elengedhető, amivel már csak benne ragadtunk a mókuskerekünkbe.

A lélek meséje, más értelmet kapott – 2 –

A másik érdekesség és tapasztalás, hogy az él a tudatunkban, hogy negatív karmánk van. Valami rosszat tettem, ártottam, jóvá kell tennem, vezekelnem kell. A karma bankunkban, mindig csak tartozás lenne, mindig csak az adósság. Nem hisszük el, hogy lehet benne betét, jó cselekedet, pozitív felhalmozott energia. Vagy a remény pislákol … Pedig, nem tudhatjuk, hogy mennyi mindent pakoltunk be, sok-sok életben. Lehet, hogy az akkori életfeladatot nem tudtuk teljesíteni, de számos dologban pozitív töltést adtunk. Vagy segítettük a rendszert a kedvező végkifejlethez… Szerettünk, és tápláltunk. Gyermeket hoztunk a világra, gondoskodtunk róla. Segítettünk a szomszédnak, segítettünk a bajtársnak. Megmentettük a kútba esett macskát, vagy építettük a vasúti síneket… Nem tudhatjuk…

Az Égi Rend sok esetben másképp értékeli és rangsorolja a tetteinket, a cselekedeteinket, az érzéseinket, mint a Földi Értékek. Nem tudjuk, hogy mivel segítettünk…

Így megengedhetjük magunknak, hogy a felhalmozott pozitív betétekkel megtöltött karma bankunkat befogadjuk. Ne menjen már kárba…  Használjuk.

A lélek meséje, más értelmet kapott – 3 –

A harmadik gondolati kör, pedig az, ami a legérdekesebb számomra. Az, hogy nem tudjuk, a lelkünk, vagy tudatunk, vagy az az energia, aki a lényünket vezeti, honnan jött és milyen feladattal. Nem tudjuk, hogy milyen síkról és milyen alaprezgéssel. Ez nagyon érdekes megtapasztalás volt, és mindig is egy döbbenet számomra, hogy olyan „sokat megélt”, nagy bölcsességgel rendelkező lelkek, egyszer csak egy fizikai testben inkarnálódnak. De szerintem létezik. Amikor már nem a karma húzza vissza, hanem a feladat. Az a feladat, amit vállal. Ezzel együtt a testiség és az emberi rendszerek lehúzó erejét is bevállalja, még azt is, hogy akár karmát csinálhat magának….

Az égi fény, a lélek, ahogy testet ölt, a test, a matéria homokja betemeti az a már létező bölcsességet és idő, energia, tanulás, fejlődés szükséges ahhoz, hogy egyáltalán hozzá férjen. Akkor sem biztos, hogy teljesen tudatában lesz, hogy ki is ő valójában, de a feladatot végrehajtja. Megcsinálja. Valahol belül húzza, és valahol belül tudja. Tudja az ősi bölcsességeket, de még nem tudja tovább adni. A tanulás is ezekre a bölcsességekre rakódik rá. Így halad a küldetése felé.

Te sem tudod, hogy honnan jöttél és milyen küldetéssel. Azt sem tudhatod biztosra, hogy van-e egyáltalán karmikus tartozásod. Vagy csak a testiség és fizikai rendszer mutat neked egy „normát”.

Nagyon nem könnyű ezekről a dolgokról beszélni. Főleg azért is, mert mindenkinek a megértése teljesen más a saját mátrixunk teljesen más. Arra szeretnék rámutatni, hogy a TE megértésed, csak a tied. Az enyém, pedig az enyém. DE tudjuk egymás segíteni, hogy megnyitjuk azokat a kapukat, lehetőségeket, amivel a rendszer átértelmezhető, amivel a rendszer tágítható, azért, hogy bölcsesség és megértés meghozza a tisztábban látást és emelni tudjuk a tudatosságunkat, és a rezgésszintünket.

Így, ha a karmára, mint fejlődésünket befolyásoló ciklusra tágabban tekintünk, máris segíthetünk magunkon és az egész rendszerünkön. 

A lélek meséjében, a karma, nekem nem úgy jelent meg, mint egy szál, hanem mint egy rendszer. Ahogy test, lélek és szellemből állunk. Legalábbis ez van kódolva a rendszerünkben. Az, hogy ezek összetartoznak és hatnak egymásra, azt is egyértelműen érzékeljük. Tudom, hogy a keleti rendszerek másképp közelítik meg, de valahol nekem az más… Szeretek a saját megértésem után menni, a józan paraszti logikámmal.

Test 

A nyugati orvostudomány is elkülönít pszichoszomatikus betegségeket. Tudjuk, hogy a sok fizikai elváltozásnak van lelki háttere, sőt lehet tudati, szellemi programja. Ha egy testet ért, szívbe talált szúrás, fizikailag sebet ejt a szíven, mint szerven. Ennek a sérülésnek vannak következményei. Sérülnek az erek, az idegek, az szívizom, de sérül a bőr, esetleg a borda is. Vérzés, funkcióvesztés, jön létre. A vérveszteség miatt, a szívizom pumpafunkciójának rendellenessége miatt, cardiogen és vérzéses schok alakulhat ki. Vagy túléli, vagy nem. Reagál a fizikai test.

Lélek

De reagál a lélek is. Azzal, hogy kimondom az, hogy szíven szúrás, már egy lelki folyamat elindul valamennyiünkben, hiszen szinte mindenkinek van képe, érzete, megtapasztalása erről. Amikor a legnagyobb és legmélyebb sérüléseit élei meg a lélek. Amikor a nem várt tragédia, mondjuk pont attól, akitől a legkevésbé várta volna. Amikor a legsérülékenyebb, legfontosabb szervet érinti, ami nélkül nem tud létezni. Ezt át tudja vetíteni a lélek és pont ez a legfájdalmasabb. Egy érzet, egy energia hullám, egy minta, kapcsolódik, a fizikai tapasztalás mellé.

Tudat

És reagál a tudat, a szellem. Kódokat és programokat rak össze, a testi történések, a lelki megélések a következtetések és a rendszer értelmében. Olyannak érzem, mint egy jó kis puzzle, megtalálja minden a saját helyét a képen. Mint amikor létrejön egy csomag, aminek több összetevője van, és minden másképp, vagyis inkább más frekvencián kódolódik, de a következtetése hasonló.

A kódhoz társul egy lelki megélés, és hozzá egy fizikai érzet. Az érzethez egy érzelmi minta és egy tudati kód. Valami ilyesmi…

Amikor véget ér egy életünk, azaz levesszük a fizikai testet, az érzelmi minták és kódok tovább öröklődhetnek az új testre. Lehet, az új test nem pont ugyanazokat a dolgokat produkálja, mert nem pont azokat a kódodat olvassa ki. De az érzetek nagyon hasonlóak. Olyan, mintha minden egyes élettel, kicsit tudnának azért tompulni és akár más színezetet is kapni ezek a töltések, karmikus blokkok.

A példák segítik a lélek meséjét és a karma megértését

Egy nagyon szemléletes példát elmesélek, amivel gyakran találkozom. Számos olyan életünk lehetett, ahol lefejeztek. Ugye, ami a történelem könyvekben, vagy azokon túl benne van rendszerünkben, azt tudjuk, hogy minden a mi lelkünkkel történt meg. Más világ, más értékek. Az emberi élet is más volt….

Tehát, több élete volt valakinek, amikor lefejezték. Volt olyan, amikor a szerelemből megélt hajthatatlan vágy vitte egy tiltott kapcsolatba és lefejezés lett a vége, mert a szívét követte. Volt, amikor tiszta szívből hitt egy eszmében, és a saját racionalitását hátrahagyva követte azt. Volt, amikor a játszmák, az összeesküvések, a hatalmi harcok és az elme uralma eltompította az érzéseket. Amikor az állatiasból nőttünk, szépen, lassan. Ezek azok az esetek, amikor az ész és a szív nem tud együttműködni. Amikor van egy szekerem, ami elé fogok két lovat és vadul csapkodom az ostort, de nem veszem észre, hogy a lovakat ellenkező irányba fogtam be. Így nem egy irányba húznak.

Az ész és a szív elveszítette a kapcsolatot és szinte egymás ellen dolgoznak.

Szimbolikusan, ezt az összefüggést, egy lefejezés energia rendszere mutatta a karmikus elakadásokban. Mára már kevés ez a típusú vérontás, hála Istennek, de a maradványát, az ész és a szív működését, irányát, igazából sokan vannak, akik nem találják. Úgy érzik, választani kell, úgy érzik különváltak önmaguktól, ebben a meghasonult lelketlen világban…

Ennek az elakadásnak az oldása segítheti, hogy a két lovunk, egy irányba húzzon, így az életünk egy nagyobb lendületet kapjon, mert az elme és a lélek egymást támogatva haladni tud. Méghozzá nagyobb erővel.

De rendszeresek a karmikus elakadások szimbolikus megnyilvánulásai között, a csonttörések. Függ attól, milyen területen. A két legdominánsabb, a gerinc és a medence. A csontok a tartás az erőt jelképezik nekem.

A gerinc

A gerinc esetében, hányszor voltunk megalázva, hányszor volt a tartásunk porig alázva, hányszor zúzták az önbecsülésünket, hányszor voltunk semmibe véve, stb… A vagyok, aki vagyok szimbolikus értelmezése, a legmélyebb szinteken. Ezek a törések, sérülések mind az önértékelés, mind az IGAZI ÖNVALÓ megélésének a gyengítését szolgálja.

Medence csont

A medence, vagy a csípőcsont, a dualitás, a nemiség körét takarja. A baloldal az női, a jobb a férfi rész. Hány olyan női inkarnációnk lehetett, ahol a megaláztatás, az erőszak, a kerékbe törés, a nőiség sárba tiprása, a hierarchikus rendszer alárendelt viszonya működött. A nő bűnössége, alárendel szerepe kódolódott, ami belül az igazságtalanság érzésével még mélyebbé tette a karmikus blokkot.

És itt jön a képbe, az  elején említett rálátás, hogy

„KÖSZÖNÖM A TANÍTÁST! MEGTANULTAM A LECKÉT!”

Köszönöm, eleget voltam már áldozat. Képes vagyok hozni egy döntést, és ki tudok lépni ebből a szerepből. Nem pedig azt a spirituális világban többször elhangzó kijelentéssel azonosulni, hogy „Nem vagyok elég nőies.” Mert valahogy mindig büntetnem kell magam? Miért? Miből gondolom, hogy nem vagyok úgy jó, ahogy vagyok? (Aki belül nem tudja megélni, az szokta a fizikai megnyilvánulással kompenzálni.) Áldjam, szeressem és fogadjam el, mindazt amit a Teremtő adott nekem! Mert képes vagyok rá! Mert megérdemlem! Az önbizalmam és önértékelésem sokkal fontosabb, mint akármilyen felkapott irányzat.

Ilyen és ehhez hasonló blokkok mutatkoznak meg, a lélek meséjében, amikor a karmikus elakadásokkal foglalkozunk. A karma és a blokkjainak esetében, fontos azt tudni, hogy csak azzal lehet dolgozni, amivel már nincs karmikus (kötelező) feladat. És aminek az elengedésének az ideje itt van. Amikor bennünk már megszületett a vágy, hogy valamin változtatni szeretnénk, valamit megoldani szeretnénk. Ha jól el vagyunk benne, akkor még a megoldás is várat magára. Nekem ez a tapasztalatom.

Tehát, bátran lépjünk ki az áldozati szerepből, engedjük meg magunknak, hogy Isteni minőségünk felszínre jöjjön, gyűjtsük be, ami támogat minket ebben. Higgyünk a mesénkben és az Igazi Tiszta Önvalónk erejét növelve, céltudatosan, tiszta szívvel haladjuk a saját utunkon.

Gazda Mónika

Fb: Lélekgyógyászat, Szellemgyógyászat

Youtube: Gazda Mónika