A nevelésről, pár szóban

DSC01976Szabados Alexandra: Gondolatok a nevelésről……

Hm..hol is kezdjem?

Kezdhetem a saját neveltetésemtől….

a 3 gyerekes anyuka szerepen át a Férfi neveléséig…elég átfogó a kép.

Na kezdjük:

Engem eléggé próbáltak megnevelni.  Pedagógus szülők 2. számú leány gyermekeként jöttem világra még az 1900-as években Apámnak nagy csalódást okozva, aki fiú gyermeket szeretett volna, főként másodszorra, ha már elsőre nem jött össze..alapon.

Szóval..már az első pillanatban ezzel bemostam egyet az Apámnak.. már csak azértis

Aztán kezdődött a nevelés. Mondhatni fiús nevelést kaptam, ha már nem fiú lettem, legalább a nevelés legyen fiús. Olyan spártaias volt. Pl. szülinapi fotózáshoz pofonnal lettünk odaterelve a kamera elé, és úgy kellett jó pofát vágni. Hamar elérték, hogy Dudus lett a becenevem, merthogy mindig dudogtam, elégedetlenkedtem. De valahol ennek meg volt az előzménye.

Szabályok közé próbáltak terelni…korlátok….időpontok betartása….egyenruha hordása….hülye matyómintás…plisszé..dzsörzé..izék…fujj…ja és egyformában a Tesómmal, aki 3 évvel idősebb lány volt.

Tipikus uniformis.Minden ünnepet utáltam. A kirittyentést. A színdarab játszást.

Még az is meg volt szabva, hogy a hajamat hol választhatom el a fejemen

Nevetséges.

Na jó….most nem részletezem tovább…írok még a gyerekkorról, mert az meghatározó. Oda vezethető vissza minden …most a reinkarnációba, előző életekbe nem megyek bele.

 

Nézzük a nevelést.. szülőként. Én mint szülő: türelmetlen, következetlen, liberális szülő lettem.

A fiaim inkább haverjaim, szinte egyenrangú partnerként kezelem Őket. Most. Már.

Nem játszom el a hierarchiát feleslegesen. Nem is vesznek komolyan.

Mondjuk most már csak egy kiskorú van aki velem él, rajta veszem észre, hogy hogy vissza tud élni a következetlenségemmel.

De ezen elgondolkozva, és összehasonlítva a fiú és a Férfi közti összefüggésen , rájöttem, hogy a Férfiakat is nevelni kell. És nagyon következetesnek kell lenni, mert zsebre teszik az embert.

 

Szóval itt jön a Férfi nevelése című szösszenet.

Izgalmas a téma számomra, mert egy 16 éves kamaszt nevelek, és egy 52 éves Férfit .

Nézem a gyerekemet, hogy mit csinál….Genetikailag örökölte tuti, hogy ugyan úgy tolja le a gatyáját a szoba közepén, mint anno az Apja, és szórja szét a zoknijait a szoba különböző pontján.. /Megjegyzem, az 52 éves Férfi akire utaltam, nem gyermekeim apja, 10 éve bedobtam a törölközőt a házasság színpadán[Szimbólum]/

Szóval…..látom a párhuzamot..fiú..és Férfi között. Nagyon taktikusak. Vigyázni kell velük. Mert ha nem figyel az ember, totálisan kihasználnak, és mint rabszolga nőt tartanak.

Ahogy érettebb vagyok, már kezdek türelmesebb lenni, és akinek van türelme hozzám, az megérdemli, hogy ennek a hosszú érési folyamatnak a gyümölcsét learassa. Azt gondolom, hogy ez másra is igaz, az ellenkező nemre is.

Minden férfit meg lehet nevelni. De nagy türelem kell hozzá..Pozitív visszajelzés, mint egy kutyának vagy lónak a kockacukor:)

mert akkor szárnyakat kap a nevelt Férfi példány 🙂

Most kísérletezek egy elkényeztetett, neveletlen egyeddel…. majd írok az eredményekről

 

Folyt.köv.

 

Szabados Alexa