MEDITÁCIÓ ÉS A KÖNNYEK

Meditáció és a könnyek egy friss élménybeszámoló, mely a Meditációs klub tegnapi eseményéről szól. A vezetett elmélyülés során, olyan megélések és érzések születtek, melyeket tisztán, nyiltan és nagyon őszintén írt le, nagyon kedves Vendégem.

Meditáció és a könnyek

Nagyon-nagyon vártam a Fénymunka meditációt, legalább annyira mint egy gyermek a karácsonyt. Ez a jó izgalom ki is jött belőlem könnyek formájában, és ez nálam már rendszeresnek mondható a Fényszarvas kuckóban. Valószínűleg a türelmetlenség, az izgatottság és Móni hasonló energiái miatt történt ez ismét, már a bemutatkozó körkérdésnél potyogtak a fáradt gőz jelei.

Ezen kívül még túlmozgásos is voltam, alig vártam, hogy kezdődjön! Mihály arkangyal kártya húzásnál kaptam meg az első pozitív visszajelzést, hogy tényleg elérkezett az idő, amire vágytam, amiért hosszú hónapok óta dolgozom, dolgozunk és várjuk és vonzzuk. Valószínűleg ezért már akkor lement a vállamról a súly, a derekamból a fájdalom.


Megérkeztem, itt vagyok

Megérkeztem, itt vagyok, a Lovagom megpihenhet, új erőt gyűjthet. És ez eddig még nem is tudatosult bennem, hogy szegény Lovagomat mennyire hajtom, mennyire leterhelem és hát sajnos a dicséret eddig elmaradt…és tényleg ez milyen fontos, hisz szeretjük hallani, szeretjük kapni ezt a visszajelzést, hiszen jár!

Éreztem, hogy ez más…

Meditáció kezdeténél már tudtuk, hogy ez más lesz, bevackoltam hát a földre és ripsz-ropsz át is lényegültünk, elindult a vetítés. Éreztem, hogy ez más, ne legyenek nagy elvárásaim, egyszerűen csak élvezzem, legyek jelen. (Ez nem mindig sikerült, sokszor elkalandoztam, feljöttem a felszínre, de ez nem vont le az értékéből és nem zökkentett ki.) A nagy fényesség már kezdetektől ott volt és a sejtjeimig hatolt, átjárt, melengetett, bizsergetett és én sugároztam, eztán 1-1 könny folyt az arcomon de olyan lassan, olyan mélyen, olyan jelentőségteljesen, hogy ezt még most se tudom pontosan mi volt. Ez az arany színű, sugárzó, vakít, csillogó fény átfolyt az egész testemen, minden sejtemen, zsigeremen, minden bugyromat bejárta, tisztított, töltött, ahogy kell.

Ezután kezdődött a show, ahogy Móni hangját hallgattam (nem mindig értettem hogy mit mond, de mindig jókor tette azt) hát én voltam Fehér Gandalf! Biztos mindenki ismeri, látta, tudja, hogy ez mit jelent. Az ő méltóságával, milyenségével, minőségével, erejével, bölcsességével vérteztek fel segítőim. Kaptam új gúnyát, felvérteztek karddal, íjjal, lovon is ültem, mit ültem – repkedtem! Nem tudhatom, hogy a többiek hol jártak, én egy mezőn gyermekien jól mulattam, hahotáztam a szárnyas lovam hátán, bukfenceztem a vattacukor mezőn a segítőimmel, tényleg gyermekek voltunk és felszabadító volt.

Ekkor Móni közbeszólt, hogy tegyük le a terheket, a rossz beidegződéseket, karmákat. Megjelent egy vízesés, gyönyörű volt, nem lehetett látni az alját, elkezdtük belehajítani a rossz, feleslegessé vált dolgaimat… Majd megjelent a kristálypalota, ahová muszáj volt bemenni, annyira hívogatott, berontottunk hát, bár szükségtelen volt, hisz kitárt kapukkal várt minket, segítőimmel. Ekkor megjelent előttünk néhány figura, vágták a komor fapofát, körbevizslattak, majd kitört mindenkiből a nevetés – Készen állsz? Menjünk hát! Hangzott az utasítás, meglapogatott és mentünk beljebb. Egy igazán fantasy helyszínen jártunk, hatalmas belső terek, a központi elem pedig egy üveg lift volt, ami hasított felfelé – számomra ez azt sugallta, hogy jó helyen vagyok, ezt mind bejárhatom, és van még bőven feljebb!

Ekkor jött a megérdemelt jutalom – egy (Móni szerint oltárra) kádba feküdtem, masszíroztak, kenegettek, hát kell-e ennél több egy leharcolt Vándornak?!

Nem csoda hát, ha nem füllött a fogam, hogy visszajöjjek, de visszajöttem, ekkor szembesültem vele, hogy egy madár szerű lény állt a testemnél, ami kicsit vészjósló volt, de elhessegettük, s ekkor bizonyosodott be,  hogy az ijesztegető elmehet a sunyiba, mert hatalmas erejű védelmezőm (Mihály) óvott engem akkor is, és persze nem egyedül, így hát a madár átlényegült jelmezes csínytevővé.  Szumma szummárum a madár, mint motívum a szárnyalást és Főnixet idézte nekem. Hála az élményért, alig várom a folytatást!