Maradjunk egészségben!

Az utóbbi időben, a rohamosan gyorsuló világunk, lavinaként sodor magával szinte minden embert. Ez a fogyasztói társadalom, az életkörülmények változása, a stresszhelyzetek, az értékrendek, az érdekrendek megváltozása olyan sebes, hogy az ember – (test, lélek, szellem)- nem, vagy csak nehézségek árán tudja követni. Az állatvilágban is így láthatjuk, hogy azok az állatok, melyek az életkörülmények változásához nem alkalmazkodnak, nem változnak, azok elpusztulnak, esetleg egész fajok is kipusztulhatnak.

Segítsünk magunkon, hogy könnyebben tudjuk élni és életben maradni ebben, az általunk generált világunkban is!

Több mint 20 éve dolgozom az egészségügyben. Ez idő alatt az egész világban, az egészségügyben, bizonyára önökben is és bennem is történtek változások. Az idő pörög, mi rohanunk, nagyon sok területen alapvető szemléletbeli változások alakultak ki. Így fontosnak érzem, hogy kövessük a változásokat, alkalmazkodjunk a kialakított környezetünkhöz a számunkra is megfelelő módon. Mindig új problémákat sodor elénk az élet, és mindig új megoldásokat kínál. Új utak, kapuk nyílnak meg, új lehetőségekkel, eszközökkel.

Az egészség csak akkor fenntartható, ha annak összes dimenziója kielégítő szinten működik:

• 1. biológiai egészség: testünk megfelelő működése
• 2. lelki egészség: világnézetünk, erkölcsi alapelveink, tudatunk nyugalma és a belső béke
• 3. mentális egészség: tiszta, racionális és logikus gondolkodás
• 4. érzelmi egészség: az érzések felismerése, megélése és kifejezése
• 5. szociális egészség: embertársainkkal megfelelő kapcsolatok kialakítása

Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk.
Én leginkább a lelki és az érzelmi pontokra figyelek most. S vajon mi az, ami, ezen pontokat a leghatékonyabban be tudja zavarni?

Igen, A STRESSZ.

A stressz, a test nem specifikus válasza, a testet ért igénybevételre.
A stresszállapot a tehetetlenség és a kudarc érzésére adott válaszreakció.
A stressz általában véve olyan eseményekre utal, amelyek megítélésünk szerint veszélyeztetik fizikai és pszichikai jóllétünket.

Az állatvilágban, de még a primitív emberi társadalmakban is az életben maradás feltétele az, hogy az egyén azonnal felismerje a veszélyt és eldöntse: küzd, vagy menekül. Veszélyhelyzetekben az ideg- és hormonrendszer azonnal aktiválódik, s minden szerv működését a küzdés vagy menekülés szolgálatába állítja.
Mindez roppant hasznos, sőt elengedhetetlen a nyúl számára, ha farkas elől menekül, a macskának, ha kutyával kerül szembe. A mai stressz természete azonban nagymértékben változott. Ritkán kerülünk szembe olyan szituációval, ahol a fizikai harc vagy menekülés megoldást jelentene. A társadalmi játékszabályok rákényszerítenek, hogy uralkodjunk magunkon.

Tartós stressz hatás esetén egy bizonyos ideig a szervezet képes alkalmazkodni a stresszhez, ez az alkalmazkodóképesség azonban véges, és túlzott igénybevétel, megterhelés esetén kimerül.

A stressz az élet velejárója. Az, hogy miképpen reagálunk a stresszorokra, sokban múlik a beállítottságunkon, az érzelmi világunktól. Vannak stresszorok, melyek némelyik emberre pozitívan hatnak, pl. vannak, akik nagyon szeretnek repülővel utazni, mások viszont ugyanerre félelemmel gondolnak. Számukra a repülés negatív, distresszt okoz.

A stressz 30 napig van tudatos szinten, majd lekerül mélyebb szintekre. 30 napig lehetőségünk van, annak könnyebb feldolgozására. Ha túl tesszük magunkat, ha a szőnyeg alá söpörjük, ha ott motoszkál belül, az még nincs feldolgozva. Amikor érzelem nélkül tudunk rá gondolni, s beszélni róla, amikor semmilyen reakciót nem vált ki, akkor dolgoztuk fel és nem hagy mély nyomokat. De nézzünk akkor is magunkba. Képesek vagyunk tudatosan edzeni a lelkünket arra, hogy érzelemmentesek lehessünk egy-egy szituációra. Saját védelmi falunkat építgetjük. Konfliktusaink, stresszeink feloldása, nem egyszerű feladat!

A fel nem oldott konfliktusok és a lelki krízisek, mint sötét foltok belülről gyengítenek és mérgeznek.

Az egészség megromlásának, a betegségek keletkezésének lelki, pszichés háttere lehet, hogy olyan téma közeledik felénk, amellyel nem akarunk szembesülni, és ezért hagyjuk, hogy a fizikaiból lesüllyedjen a lelki tartományba, majd onnan még lejjebbi szintekre. Mindaz, amit nem akarunk a tudatunkba beengedni, és amiről úgy hisszük, ha nem veszünk róla tudomást, azzal meg is szüntettük, a szó eredeti értelmében a másik oldalra vagy C. G. Jung meghatározásával élve, az árnyékba kerül. Az árnyékban raktározzuk azokat a dolgainkat, amik felett megpróbálunk elnézni, amit a szőnyeg alá söprünk. Ez homlokegyenest szemben áll azzal az énnel, mely csupa olyan dologból épül fel, melyet szívesen elfogadunk a sajátunknak és azonosítjuk magunkkal. Árnyékunk, egészségünk szempontjából szükséges részünket alkotja, akkor válhatunk egészségessé, ha integráljuk ezt az árnyékot. A kettő együtt, az én, és az árnyék alkotja az integrált, önmegvalósító embert. Következésképp önmagunk megtalálásának és a helyes önértékelésnek az útja.

„A legjobb orvosság az ember számára az ember maga.

A legnagyszerűbb gyógymód a szeretet.”

 

Egy ősrégi gondolat, mely arra buzdít, hogy az ember a betegségek saját lelki fejlődésének eszközeként használja. A kórképek, lelkünk árnyoldalainak kifejeződései következtetnek a mélyebb okokra.

Első lépés, hogy ismerjük fel, hogy stresszes állapotban vagyunk. Majd, a stressz okának kiderítése, ezt követően az ember képes lehet változtatni az adott helyzethez való viszonyulásán.

„A problémánk, egy dobozban rejlik. Ha kicsomagoljuk, megkapjuk az ajándékát.”

Ha egy stressz helyzettel, egy problémával találjuk szembe magunkat, célszerű megállni, nem ellenállni. Elfogadni, hogy most egy ilyen szituációt kaptam. Minél nagyobb erővel akarom tolni a falat vagy a hegyet, annál nagyobb erővel érzem az ellenállását.

Majd egy kis elemzés, elmélkedés vezet a megoldás felé. Mi vajon az üzenete? Mit akar nekem tanítani? Miben kell változnom? Merre kell haladnom?

Ha sikerül felismernünk, objektívnek lenni önmagunkhoz, akkor az utolsó mozzanat, már simán, táncolva fog menni, és az a cselekvés. Tegyük meg azt, amit meg kell. Tanuljuk meg azt, amit mutat nekünk az élet. Ha nem tanuljuk meg, akkor akár újra és újra ismétlődhetnek a hasonló helyzetek. Sodorja az élet addig, míg úgy látja, szükségünk van rá.

Tegyünk egy lépést a lelkünkért, még ma!

Időnként egy kicsit rá kellene hangolódni a lelkünkre, lecsendesíteni a folyton zakatoló, és folyton kattogó elmét, akkor érzékelni lehet a lélek szelídségét, örömeit és fájdalmait. A lélek: „Szólni nem tud, csak üzen. Halkan, csendesen, melegen. Nem követel, csak kér. A belső csendben tudod meghallani leginkább a szavát.” Kicsit szeressük és figyeljünk rá!

Senki ne szégyellje, hogy fontos neki a lelke! Ne szégyellje, hogy segítséget kérjen. Mindenkinek van, és mindenkinek szüksége lenne rá, ha beismeri, ha nem….