Keresés

Idomítsuk be „magunkat” => Az ego és a tudat játéka

Vajon mi az egó és mi a tudat? Biztos, hogy különbséget tudsz tenni a kettő üzenete között? Járj utána. Idomítsd be magad. Az ego és a tudat játéka fontos része a fejlődésednek.

„Minél több a tudás, annál kisebb az egó. Minél nagyobb az egó,08185277376663750314 annál kisebb a tudás.”

Albert Einstein.

Sok könyvet, tanulmányt, cikket olvashatunk az egoról. Arról a rémes, és alantas figuráról, ami megfoszt minket az emelkedésünktől, a tudatosulásunktól, egy ellenség, amellyel harcolni kell, hogy szárnyalni tudjunk.
Sokak, a materiális gondolkodással, a testtel és az ego által kiépített személyiséggel azonosítják magukat. Azokkal a gátakkal, azokkal a fájdalmakkal, félelmekkel, önbecsülési és önértékelési problémákkal.
Például, felépíti nekem, hogy önző legyek, s mondjuk, szeretem, ha a párkapcsolatban kiszolgálnak. Vagy a munkahelyen harcias vagyok, törtető, mindig megmondom a tutit. Fontos nekem, hogy elismerjenek, dicsérjenek. Nagyon sok energiát fektetek abba, hogy milyen a külsőm, milyen a legújabb trend, hogy nézek ki, hogy néznek rám.

Az, hogy mivel azonosítjuk magunkat, részben attól is függ, hogy mi felel meg az egonk elvárásainak. Az agyagelvűség világában, mivel is azonosíthatnám magam, mint az anyagi javaimmal. Az egom azt diktálja, hogy több vagyok, ha több pénzem van, ha jobb autóm, ha nagyobb házam van. Ezt szocializáltuk, ezt mutatja a körülöttünk lévő világ. A kolléga, a szomszéd, a televízió, a reklámok, stb.. Mély támaszt nyújtanak a fizikai létben való érvényesüléshez, az agyagi célok kitűzéséhez, a vágyak és sóvárgások dédelgetéséhez is. A másik fontos elismerése, azonosítása lehet az, hogy mit csinálok, mit teszek. Ha úgy érzem, hogy fontos a munkám, pl. életeket mentek (orvos, mentős, ápoló), vagy vezető beosztásom van (részleg vezető, igazgató, menedzser), akkor önmagam és a társadalom is más rangsorba helyez. Az értékrend itt is egy bizonyos szempont szerint alakul.

Ellentétpárok figyelhetőek meg a világunkban. Mindennek két pólusa, két végpontja van. A teljesen ellentétes dolgok közötti különbség, pusztán fokozatbeli. Például, a hideg és a meleg annak a skálának a végpontjai, amit hőmérsékletnek nevezünk. A két pólus között, rengeteg meleg, és hűvös fokozat található. Így van ez, minden látszólagos ellentét esetében. Kemény és lágy, világos és sötét, jó és rossz.
A polaritás alapelve, hogy az ellentétpárok egy skálán helyezkednek el, csupán más a rezgésük. Ezen elv segítségével, lehetőségünk van arra, hogy a számunkra kellemetlen egyik végletet, akár a másik végletté alakítsuk, így megteremtve a vágyott szituációt. Ez úgy működik, hogy magasabb szintre kell emelni a mentális rezgésünket, ezzel száműzi a nem kívántat és bevonzza a vágyott dolgot. Ha elképzelünk egy oszlopot, lent van a legsötétebb, fent a legvilágosabb, akkor egy lámpa fényét erősítő kapcsoló segítségével beállíthatjuk a számunkra kívánt erősségű fényt. Ha aludnánk, akkor természetesen a legsötétebbet választanánk, hogy legnyugodtabban tudjunk pihenni. Ha éberek, koncentráltak szeretnénk lenni és a legélesebben látni, akkor legerősebbre tekerjük a fényt. Így lehet elképzelni a hideg és meleg, a lassú és gyors, az ego és a tudat szimbolikus világosságát. A skálán való elhelyezkedés, minden esetben, a mi életünkben, a mi döntésünkön alapul. Az, hogy a mi oszlopainkon, a mutatónk hol helyezkedik el, a mi rezgésünk szintjének függvénye.
Ha az ego a fizikai síkon elhelyezkedő legszélső ponton van, és a mutatónk arra közelít, akkor az egótól vezérelve élünk, annak a rezgésnek megfelelően. Ha a mutatónk elkezd emelkedni, emelkedik a rezgésünk, elindulunk a tudatosulásnak nevezett úton, akkor az Isteni lényünk, a tudatunk, a szellemünk lassan képes meggyőzni az egot, hogy nem csak a materiális világ törvényei szerint lehet élni. Léteznek magasabb rezgésű struktúrák, amiket az alacsony rezgés nem vesz észre. Fokozatos finomodó hangolódással egyéb dolgok kaphatnak hangsúlyt és más törvények, törvényszerűségek lehetnek dominálóak, így a skálánkon a mutató egyre feljebb helyeződhet.

Erre a világra, erre a Földre, ebbe az országba születtünk. Nem véletlenül. Ha van fizikai testünk és van egonk, annak oka van. Nem véletlen. Ebben a létformában, emberi testben elengedhetetlen, sőt létfenntartó ereje van. Mindennapi életben, fontos, a túlélésért folytatott küzdelemben elengedhetetlen az ego, ugyan úgy, mint a fizikai test. Ha ellene harcolunk, önmagunk ellen harcolunk. Ha le akarjuk győzni, a fizikai síkon akarjuk önmagunkat lehetetlen helyzetekbe hozni.
Véleményem szerint, az értékrend átstrukturálása, más alapokra való helyezése, az Isteni Énünkkel, a tudatunkkal, a fölöttes énnel (ki hogy szeretné a megnevezést) való kapcsolat erősítése hozzásegít, hogy az egonk is meghajoljon, együttműködjön velünk. Ha szilárdan, rendíthetetlenül hisszük és követjük a belső mesterünk tanításait és törekszünk a Krisztusi alapelveknek megfelelően élni, cselekedni, az ego is megadja magát, nem akarja a főnök szerepét. Átadja az irányítást. Így teljesen megemeljük a rezgésünket és a skálánk mutatóját is.
Ez egy hosszú folyamat, de a kitartás meghozza gyümölcsét. Eljön a felébredés pillanata, amikor megismerjük hatalmas teremtő erőnket. S ez által, létrehozhatjuk saját világunkat.

Legfontosabb és egyben a legnehezebb feladat, az hogy észrevegyük és felismerjük saját magunkban a jelenlétét mindkét oldalnak. A skálánk mindkét végét. S a mindennapokban, szituációtól függően, beazonosítani, hogy bizonyos tetteinket, cselekedeteinket, szavainkat, érzéseinket melyik oldaltól vezérelve éljük meg. Egy-egy esetben, mi irányít. A magyar nyelvünk gyönyörűségét bizonyítja, az a mondás, hogy „Mindig az első megérzés a helyes.” Az jön belülről, a lélekből, a tudatból, s a második, amely pár másodperc múlva követi, az az ego. Amikor felteszi a kérdést: Mi van, ha…? Elég lesz-e? Belefér-e? Megtehetem-e? Szerethetek-e? Hihetek-e? Elkezd agyalni. Elindítja a számára fontos, tanult folyamatokat, amely a fizikai síkon való megfelelést, érvényesülést, számára a hatalmat és a túlélést biztosítja.

Összefoglalva, véleményem az, hogy az ego ellen nem kell harcolni. Ha a tudatosulás skáláján, a mércénket, a fényt, magasra helyezzük, akkor a rezgésünk is emelkedik. Más értékeket és törvényeket észlelünk, tapasztalunk, melyeket elfogadva és követve, az ego beadja a derekát, átadja a vezető szerepet az Isteni Énnek. Amikor már nem csupán a túlélés a feladat, hanem az út megtalálása, a cél elérése.

Gazda Mónika

Kép: internet