Keresés

Gondolatok az érem másik oldaláról …..

2. 2016.ápr.26. Kedd

Szabados Alexa 🙂

A szabadságról írtam. A vágyról, ami arra irányul. Ha nincs meg természetesen.
Aztán van a másik oldal…amikor úgy érzi az ember, hogy szabad. Ez természetesen mindenkinél mást jelent, máshol található mindenki korlátja.

Tehát…. amikor az ember úgy érzi szabad…akkor megjelenik a vágy a korlátok iránt. A hovatartozás érzésének szükséglete. A függés , kapocs iránti vágy. Az ember társas lény, és társasági lény. Persze mindenki a maga módján.
De nem általánosítanék…inkább csak magamról beszélek.
Tizen 1-2-évvel ezelőtt rámtört a nagy szabadság utáni vágy. Korlátozva éreztem magam. A nagycsaládos, 3 gyerekes rendszert tehernek tekintettem, utammal ellenkezőnek ítéltem meg, önmegvalósítani akartam, meg akartam mutatni, hogy ÉN-Én-ÉN mit teszek le az asztalra egyedül.
Nyűgösnek éreztem magam attól, hogy valakinek az oldalbordája vagyok, és nem ÉN-ÉN-ÉN.
Tehát szépen módszeresen felrúgtam az addig felépített dolgokat, porrá zúztam , leromboltam, felégettem. Minden drasztikus módot elkövettem. Erre ma már nem vagyok büszke, sőt. De tény ként meg kell állapítani, hogy ezt tettem. Senkire nem voltam tekintettel. A szabad akaratomat követtem, nem hagytam befolyásolni magam senki által. Mentem a saját fejem után. Romboltam.
Akkor csak azt néztem én mit akarok. Mi az én célom. Kitűztem, véghezvittem.
Hátba veregethetem magam. De ha körbenézek. Kiértékelem az összhatást…..akkor annyira nem lehetek büszke magamra.
Nézzük ennek a kiértékelését.
Itt egy egoista ember, akiben beerősödött az ego. És mi lett a végeredmény?….Rombolás, romok.
Tehát negatív előjellel lehet minősíteni a cselekedet következményét.
De legyünk optimisták…és minden jó, ha a vége jó.
Mert ugye a hibákból tanul az ember. És ha elég fejlett a személyiség, akkor belátja a következményeket, és mindenen lehet változtatni. Megtérhet az ember. Ezt nem vallásos értelemben értem, hanem mint kívül álló szemlélve múltunkat, kielemezve tettünket módosíthatunk .
Fától nem látni az erdőt….szokták volt mondani. Ami igaz is. Amikor bent vagyunk egy szituban, nem tudunk objektívek lenni…illetve belemerülhetünk a szubjektivitásba. Ez egy felülről..kívülről való rátekintést kíván az embertől..amire nem mindenki képes. De tanulható ez a készség. Eltávolodni, felülemelkedni a problémán, és az összképet látni. Mondhatni ehhez látnoki képesség kell.
Képzeljük el….amikor Leonardo Da Vinci freskóit festette…mondjuk 80 cm távolságról mit látott, és 20 méter távolságról mit lehetett látni. Na erről beszélek.
folyt.köv.
Szabados Alexa