Esettanulmányok, az általam megélt szemszögből:
Jól elvagyok gyermek nélkül. Vajon miért nem éled fel az anyai ösztön?
A gyermekvállalással kapcsolatos kérdések gyakran előkerülnek a spirituális kezelések során. Akár szellemgyógyászat, akár lélekgyógyászat alkalmával. Leginkább hölgyeket érint a gyermek iráni vágy vagy éppen a gyermek és család tagadása, eltolása. De előfordul, hogy a teljes közöny jellemezheti ezt a kérdést. Vajon mi lehet a háttere, az eltérő minőségnek, az eltérő imáinknak? Erre írok egy tapasztalati példát.
Ha emlékezetem nem csal, akkor szintén a szakrális csakrába kaptam rálátási engedélyt. Az első érzés a tisztátalanság volt, ami határozottan és ellentmondást nem tűrő érzetben lépett be. Majd ahogy bontakozott ki a mélysége, egy apácai élet érzete kezdett körvonalazódni. Nagyon nagy hittel és nagyon nagy fanatizmussal. Rendíthetetlen tisztasági fogadalommal, mely nem csak a nőiségre, a szexualitásra (ez a szó kimondása is sértő), de a gyermekre és minden hozzá tartozó körülményre vonatkozott. A gyermek is tisztátalan, minek utána teljesen elhatárolódom mindentől. Számomra ez a része az életnek nem is létezik, csak a Krisztusi tisztaság. És így vagyok tökéletes. Ez egy akkora súlyú tisztasági fogadalom volt, ami a csakrában lévő blokk révén, ebben az életben, a gyermek gondolata sem merült fel. Tehát a gondolata. Nem az, hogy legyen vagy nem.
A blokkot eltávolítva, megadjuk a lehetőséget, hogy szabad akarattal el tudd dönteni, hogy szeretnél-e gyermeket vagy nem.
De tudd, hogy dönthetsz!
Folytatás következik….