Keresés

Sokan sokféle képpen értelmezik ennek a szónak a jelentését. Gyakran azonosul valamely vallással, és annak akár fanatikus követésével. Én ezt nem kifejezetten követném. Számomra a hit azon dolgok összessége, mely fizikai megtapasztalás nélkül, valósnak vélünk. Popper Péter gondolatával élve, kicsi gyerekként elhittük a szüleinknek, hogy ők az igazi szüleink. Nem vagyunk örökbe fogadottak. Elhittük, mert azt mondták. Elhittük, ha a tűzbe nyúlnánk, megégetnénk a kezünket és fájdalmaink lennének. Elhittük, hogy ha lelépünk az úttestre elüt az autó. Elhittük, ha jól viselkedünk, jó gyerekek leszünk akkor jobban fognak minket szeretni. Elhittük, hogy a borúra mindig derű jön. Vagy esetleg ők azt vallották, hogy mindig borús az ég?

Ez egy alaptézis, mellyel minden bizonnyal mindenki egyetért.

A hit images Később azonban már mérlegelünk. Mérlegeljük, hogy kitől halljuk, mennyire hiteles embertől. Mérlegeljük hogy miképpen igazodik a mi meglévő hitrendszereinkbe, és függ a hit befogadása a saját lelki tényezőnktől is. Az, hogy mennyire érezzük hitelesnek azt az állítást, s mi mennyire vagyunk nyitottak. A saját beállítottságunkhoz mérten, a már kialakított hiteinken alapulva kialakul egy komplex rálátásunk bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ha ezek találkoznak, vagy van közös pontjuk, akkor hamarabb tudunk azonosulni az új hittel. Legtöbbször ezek a játszmák nem a tudatos szinten, hanem lent a tudatalattiban, vagy lélekben, vagy zsigeri szinten tárolt információk, amik megmagyarázhatatlan vonzalmat illetve taszítást ébresztenek bennünk.

Ha például a nagymamám hívő emberkén él, templomba jár, a tanításokon alapulva éli az életét, aszerint dönt, cselekszik, megbocsájt, akkor ez a hite a környezetére is hatással van. Különösen a gyermekeire, az unokáira, stb. Mondhatjuk úgy is, hogy átörökíti, szocializáció útján tovább adja. Mint tudjuk, a gyermekeinknek nagyon kifinomult érzékeléseik vannak. Azokat is leveszik, amit a felnőttek nem mondanak, akár el is akarnának titkolni. Érzik, amikor feszültek vagyunk, érzik ha dühösek, ha elkeseredettek vagyunk. De ugyanúgy a boldogságot, az örömöm, a szeretetet is érzik. Tehát a kifinomult radarjaikkal beépítik, tökéletesen tudják integrálni a hitet is, amivel találkoznak. Ezek mélyen beépülnek. És ha én szeretem a nagyanyámat, szerintem ő egy hiteles ember, ha felnézek rá, akkor az ő hite pozitívan bennem is jelen van. Ha tudok róla, ha nem. Ha felnőttként nem is élek a tanítások szerint, ha nem is járok templomba, de tiszteletben tartom és meghajtom a fejem azok előtt, akik ilyen szempontból hasonlítanak a nagyanyámra és hívőként élik az életüket. De lehet, hogy egy nehéz élethelyzetben egy adott életszakaszban előjön és oda fordulunk akár mi is.

Ha viszont nem szerettem a nagyanyámat, nem értek mindennel egyet amit ő cselekedett, esetleg eljárt templomba, de nem élt a tanítások szerint, akkor tarthatom képmutatásnak az egészet és akkor a hitről is elutasító véleményem lesz. Ez is beépül, ez is lemegy a zsigeri, tudatalatti szintre. Ott van bent és sok minden tud rá épülni, s befolyásol. Van, hogy az egész vallást, de akár az összes vallást is ledegradálom és elutasítom. És sajnos gyakran magával a hittel azonosítom nagyanyám viselkedését, pedig csak nem értettem egyet minden tézisével, nagyanyám hittel való szemléletével.

Ezen az alapon nagyon sok mindent el tudunk veszíteni, hogy egy-egy negatív érzés, benyomás elterel és változtat az alap szemléletemen.

A hit letöltés  A hit véleményem szerint a jövőnk kulcsa. Ami a mi kezünkben van. Ha nem hiszem el, hogy nyertes vagyok, akkor soha ne is vegyek lottót. Ha nem hiszem el, hogy képes vagyok előrébb jutni a munkahelyemen, akkor ne is menjek iskolába, tanfolyamokra, hiszen megragadok úgy is a saját „jól bevált” pozíciómban. Vagy esetleg irigykedek, sajnáltatom magam. Ha nem hiszem el, hogy jó lehet a párkapcsolatom, akkor inkább éljek magányosan. Mindenkit megkímélek vele. Ha nem hiszem el, hogy lehetek gazdagabb, akkor ne is irigykedjek azokra kiknek több van, magamat sajnáltatva. Ha nem hiszem el, hogy betegként meggyógyulok, akkor inkább rendeljem meg a koporsómat. A fejlődés egyik elengedhetetlen alapja. A hit tudományt szül. És még lehetne sorolni azokat az életszituációkat, ahova elengedhetetlen a hit.

A hitet nem elég csak mondogatni. A hitet tudatosítani, aztán lelki, tudatalatti, zsigeri szintre kell helyezni, integrálni. Ha ez megy, hiszem, elfogadom befogadom akkor fizikai szinten is megjelenik. Hiába akarom én a vonzás törvényét gyakorolni, ha közben mélyen elutasítom amit szeretnék. Ott mélyen, már réges-rég beépítettem, hogy nem vagyok elég jó, elég szép, elég okos, elég kitartó, elég szerencsés, akkor bármennyire is küzdök nem fog össze jönni a vágyott cél. Akkor elkeseredek, elfogy a lelkesedésem, és még mélyebbre süllyedek a már beépített negatív hiteimbe. Kipipálom, hogy ezt is kipróbáltam, de nekem nem vált be. Én akkor is szegény, gyenge, szerencsétlen maradok. Először is ezektől a régi negatív érzésektől kell megszabadulni, ezeket kell felszabadítani, oldani a rajta lévő feszültséget és meg fogunk lepődni, hogy elindul a pozitív lavina. Minden gát leomlik és képes leszek építő hiteket, hitrendszereket felállítani és befogadni.

(Itt jegyezném meg, azt a személyes véleményt, hogy az amerikai kontinensről származó tézisekkel kicsit csinnyán kell bánni, hiszen teljesen más mentalitású emberek élnek ott. A magyar emberek érzelmileg sokkal telítettebbek. Ahogy mi a gyökereinkhez, a házunkhoz, a munkánkhoz jobban ragaszkodunk, úgy a lelki dolgaink is mélyebb gyökereken nyugszanak. Akár pozitív, akár negatív lelki kérdésekről beszélünk. Amíg mi könnyebben benne maradunk egy problémába esetleg megvisel minket, nehezen dolgozzuk fel, ők sokkal könnyebben túllépnek és nem viseli meg őket olyan mélyen. Úgy gondolom, fontos ezekre odafigyelni. Nagyon sok követendő és jó dolog születik meg ott, ami eljut hozzánk is. De lehet, hogy nekünk egy kicsit át kell alakítani személyre, nemzetre szabottá.)

Az édesapám szent meggyőződése volt, hogy csak az számít teljes értékű embernek, aki kemény fizikai munkát végez. Aki nem kapál (igazi paraszt családból származik), az nem is érdemli meg a kenyeret. Ebből a hitrendszerből táplálkoztak a gyerekei is. Van aki úgy érzi, hogy sokat és keményen kell kemény fizikai munkát végezni, hogy becsületesen előre haladhasson. Akkor értékes ember. Van aki azt integrálta ebből, hogy teljesen más, és soha nem ismerik el a munkáit, a kreativitását. Van aki pedig szintén önértékelési gondokkal, a „nem érdemlem meg” negatív hitrendszert alkalmazza. Jelen esetben három példát tudok felsorolni, egy negatív hit hátterében meghúzódó öröklésnek, szocializációnak.

Ezért, ha ezeket a dogmatikus hatásokat, ezeket a rosszul rögzült tényeket oldjuk, kitisztul a kép. Ki tudunk nyílni és valóban azokban a dolgokban tudunk hinni, ami a saját életünkre és annak előrehaladására hivatott.

Ezért érezném nagyon fontosnak, hogy a régi berögzült és gátló negatív hitrendszerektől megszabadulva egy teljesen új szemlélet, teljesen új hitrendszer és egy teljesen új élet vár ránk.

Viszont a negatív hitrendszerek nem csak az őseinktől vehetjük át, hanem magunk is kialakíthatjuk. Gyerekként nagyon sok mindent tanulunk és tapasztalunk. Az élethez való nevelődésünk folyik. Több oldalról, több féle hatás ér bennünket. A kisgyerek legtöbbször sérülékeny és más az értékrendje, mint a felnőtteknek. Így előfordulhat, hogy több területen is beépít negatív hiteket. Például azt mondja a tanító néni, hogy nem tudok jól olvasni. De lehet, hogy kis sem mondta, csak meghúzta a szája szélét, szánakozó pillantást vetett. De az is lehet, hogy csak az órájára pillantott, és én azt szűrtem le, hogy lassú vagyok, sietni kellene, rosszul megy az olvasás. Így abban a hitben vagyok, hogy rosszul és lassan olvasok. Pedig még csak elsős vagyok… Sokat gyakorlok, de lehet, hogy nem eleget… De negyedikben, nyolcadikban sőt lehet, hogy felnőttként is megmaradok ebben a hitben. Ezért ha fel kell olvasni valamit, esetleg még több ember előtt is, teljesen rosszul vagyok és képtelen vagyok rá. Pedig csak egy apró negatív hitből indult az egész. És örüljek, hogy nem diagnosztizáltak dislexiát, még kisiskolásként.

Többek között gyakran kialakítunk sok-sok tulajdonságot magunknak. Például azt, hogy gyenge vagyok, kicsi vagyok, félek, szerethetetlennek érzem magam, nem érdemlem meg a boldogságot, nem érdemlem meg a jólétet, ez a sorsom -valami rosszra vonatkoztatva, stb. Ugye, ha jobban belegondolunk, sokunknak vannak ilyen mélyen tárolt hitrendszerei.

Természetesen a hit kibővülhet, és korlátait átszakítva akár hegyeket mozgathat meg. Ugyan úgy magába foglalhatja a hagyományos értelemben használt Isten hitet. De lehet ez vallási, akár milyen felekezetbeli, de akár egy egyéb felsőbb vezetésben, támogatásban (angyalok, univerzum, Isten, Jézus) való hit is.

Összegzés ként, mindenkit arra buzdítok, hogy merjen hinni. Legfőképpen önmagában, s ezt zsigeri szinten integrálja. Próbáljuk meg letenni előítéleteinket, berögzült negatív „öröklött” vagy éppen kifejlesztett tapasztalásainkat, negatív hitrendszereinket.