Keresés

lc3a9lek

Vajon miért félünk, rettegünk ettől a szótól és annak jelentésétől? Miért tartózkodunk ennyire, és nem akarunk tudomást venni arról a világról, azokról a testetlenekről és arról az energiáról, melyet képviselnek?

 

            A szó jelentését és értelmezését tudományos vonalon sokan, sokféleképpen megtették.  Engedtessék meg nekem, hogy ezen elméletekből és az általam tanult, és szerzett tapasztalatokból, üzenetekből leírjam saját véleményem.

 

            A biblia nyelvészeti vizsgálata során, nyilvánvalóvá vált, hogy fordítások alakalmával az adott nyelvben megfelelő szót nehéz megtalálni az adott kifejezésre. A nyelv színessége, szinonimák és árnyalatnyi jelentésbeli eltérés rejlik minden egyes szó mögött. A héber és görög nyelveken íródott szövegben, két -, illetve három szót használnak a magyar fordító által használt „lélek” szóra. A görög szó, pneuma és pszüche, szó szerinti fordítása, lehelet, lélegzet, szél, fuvallat, élet. A fordító, a lélek szóval tudta leginkább érzékeltetni, az eredeti jelentést a magyar nyelvben.

 

A tudományos és nyelvészeti magyarázatok között találunk átfedést, de ellentmondást is.

 

            A magyar nyelvben, a lélek és a szellem szavak jelentése összemosódottnak látszik. Ha az elméletünket a bibliai fordításra alapozzuk, a szinonimák közötti árnyalatnyi különbség is eltűnik, a fordításnak és a nyelvi eltéréseknek köszönhetően. Így fordítási pontatlanság és a különbségek érzékelésének hiánya is okozhatta.

 

Mi magyarok a szellem szót gyakran az ijesztő, sátáni, okkult dolgokkal azonosítjuk. Mivel a biblia szerint a halál után nem maradhatunk a fizikai síkhoz közel, nem maradhatunk szeretteink közelében, minden körülmények között ítéletre kell mennünk, s ennek függvényében kerülünk a mennybe vagy a pokolba. Így azok, akik mégis érzékelnek valamit, mondjuk legtöbb esetben a gyerekeink, vagy mások rémisztő beszámolói alapján feltételezik, hogy a szellem és az esetleges megnyilvánulásai, mind a sötét oldalról származó játék. Tehát, félelmet generál.

 

           Az, hogy hogyan állunk a kérdéshez, eltérő:

 

            Sokan tagadják minden természet-, és fizikai szint feletti dolog létezését. Amit nem látok, nem hallok, nem tapintok, az nincs is. Tudományosan nem bizonyított, ergo, az a legkényelmesebb, hogy hátat fordítok és a fizikai létem javítására törekszem. Ez teljesen lefoglal. Megtalálom azokat a dolgokat, melyeket úgy gondolom, hogy boldoggá tesznek. Ha nem érem el, azokat a vélt, vagy valós boldogság forrásokat, akkor képes vagyok egész életemen át ezek után futva, végig loholni rajta. S még az is lehet, hogy pont ezek miatt és a hajszolás miatt hamarabb befejeződik a földi pályafutásom.

 

            A második lehetőség, hogy hiszem a „másik oldal” létezését, de mondjuk félelemből, vagy mert rossznak, okkultnak vélem, így nem akarok vele foglalkozni. Direkt kerülöm, és távol tartom magam tőle, mert nem ismerem, és nem tudok védekezni. Ha viszont nem tudok róla, vagy nem figyelek rá, talán nem árthat nekem. Ez a lehetőség még rosszabb, mint az első, hiszen konfliktusokat, félelmeket generálok magamban, amik gátakat és blokkokat emelhetnek bennem. Még akkor is, ha gyermekem, vagy akár én gyerekkoromban tapasztaltam fizikai világon túli dolgokat. Ezek mélyen, addig maradnak, míg nem lesznek feloldva. Képes negatív hitrendszerré válni, melyre több negatív érzés, stressz rakódik.

 

            A harmadik csoport, akik hisszük és tudatosan is használjuk a „másik világ” lehetőségeit, természetesen a fényben maradva. Akik próbáljuk megismerni és fejleszteni saját, mások és a nagyobb tér tudatosságát, isteni feladatát, segítve ezzel a testi, lelki és szellemi harmóniát és fejlődést.

 

            Fizikai agyunkkal nagyon nehéz a szellemi világot megérteni, s szinte lehetetlen is. Némi érzékelésünk, pici információink lehetnek, erről a hatalmas, roppant erővel bíró, tökéletes világról. De valódi ismeretünk csak akkor lehet, ha elérjük az isteni létformát, a teljes megvilágosodást.

 

            A szellem, azaz isteni lény, azaz isteni szikra, mely fogantatásunktól a halálunkig bennünk, velünk van. Hatalmas teremtő erővel bíró, több részből álló (eltérő hatáserősítő, energia darabok) lény, mely feladattal érkezik fizikai testébe, melyet vagy megold az élete során, vagy nem. A szellemmel a lélek szorosan összetartozik és (jó esetben) követi őt. Így lesz az isteni lény lelkülettel felruházva, érzelmekkel megtöltve. Feladatunk, életcélunk is ide van kódolva. Ha valaki a letisztult és blokkoktól mentes érzelmeire és a lelkiismeretére hallgat, akkor valószínű, tudja követni a legmegfelelőbb utat.

 

Távozni akkor fog a szellem, ha fizikai létformánk megszűnik, meghalunk. Viszont minden inkarnációban, minden dimenzióban hagy a szellem egy lenyomatot, egy jelet, egy másolatot, mely tükrözi az életét. Az útját, a cselekedeteit, a létét. Az Akasa-krónika mindezt tárolja. A „nagyobb” része, a szellem maga, képes visszajutni a teremtőjéhez, de képes hosszú-hosszú ideig megbékéletlenül bolyongani is, tele fájdalommal, szomorúsággal, keserűséggel, félelemmel.

 

Amikor elérkezik a pillanat, ahogy a lélek és a szellem eltávozik a testből, viszi magával az érzéseket és a vágyakat. Semmi nem fontos akkor, sem pénz, sem hatalom, sem diploma, sem ház, sem autó. Ha nyugodtan és békében tudunk elmenni, akkor békességre találunk a másik oldalon is. Ha haraggal, félelemmel, fájdalommal, keserűséggel, gyűlölettel, akkor ezek akadályozzák a teremtőnkhöz való visszajutást. Esetleg nem találjuk meg az utat, mely a megnyugváshoz vezet, mert a negatív érzéseink és főleg a félelem, kóborlásra kényszerít minket. S egy szomorú vagy dühös szellem, valóban csak ezeket a megnyilvánulásokat tudja hordozni. Tehát az érzékelőjének sem lesz pozitív élménye.  Minden öngyilkos a sötétségbe, a negatív oldalra jut, s csak vezeklése után léphet magasabb szintekre. Ugyanazok az érzések fogják kínozni a halála után, mint amilyenek előtte. Azzal, hogy véget vet az életének, nem oldja meg a problémát, ezt csak életében teheti meg. Ha olyan vágyaink vannak, melyek kielégületlenek, melyek tisztasága megkérdőjelezhető, akkor ezeket a szellem cipeli tovább, s próbálja elérni továbbra is. A halállal, egy sűrűbb, fizikai létformából egy ritkább létformába kerülünk.

 

            És akkor mit üzen a szellem?

 

            Azt, hogy létezem! S azt, hogy találjuk meg a számunkra legmegfelelőbb utat, haladjunk rajta és teljesítsük be vállalásunkat, feladatunkat.

 

Ehhez nagyon fontos a hit. Hit saját magamban, saját szellememben, saját lelkemben és saját testemben. Elhinni ezeknek az erejét, szeretni, elfogadni és megtisztítani azokat. Szellemünk darabkáit visszahívni, ha elhagytak minket. Minden esetben, a fény oldalán állni. Minden sötét energiát levetkőzni, mely szennyezi, mint pl. túlzott anyagiasság, túlzott hatalomvágy, nemi csábítások, fájdalom, harag, gyűlölet, stb.. Erősítenünk kell a jóság, a szeretet, a megbocsátás érzését. Az árnyékból a fénybe jutni.

 

            Fontos a lélek megtisztítása, megnyugtatása, blokkjainak oldása, energetikájának helyreállítása. Néha rá kell hangolódnunk, meg kell szeretgetnünk, ápolnunk kell a sebeit.

 

            A test, mint fizikai léforma, lelkünk és szellemünk temploma. Óvjuk, adjuk meg neki mindazt, amit kér, mozgást, egészséges táplálkozást, mérgek nélküli létet. Szeressük és fogadjuk el olyannak, amilyen, hiszen ezekkel a tulajdonságaival segíti leginkább az utunkon való haladást. Ha figyelmeztet, hallgassunk rá, hiszen értünk történik minden változása. Csak vegyük észre a lélek üzeneteit a testen keresztül is.

 

            Továbbá higgyünk a teremtőnkben és az ő akaratában. Abban, hogy mindig minden a legjobb helyen és időben történik velünk. És mindenek oka van. Még ha abban a pillanatban egy roppant kellemetlen és esetleg fájdalmas is, később nem kaphatjuk a magyarázatot is. Higgyünk a segítőinkben, angyalainkban, kérjük őket, ha szükségét érezzük. Várják, s szívesen segítenek, csak kérni kell. S amikor megjön a válasz, be kell tudni fogadnunk. Ha jön a segítség, nekünk is le kell hajolni, vagy megtenni a kellő lépést. Légy részese az életednek!

 

A félelem, mint emberi tulajdonság egy negatív erő, mely bizonytalanná és manipulálhatóvá tesz minket. Ezt az érzést el kell engednünk, hogy szabadok lehessünk a béklyóktól. Mai világunkban a manipulálás igen nagy hulláma tornyosul felénk. Legyünk résen! Csak azokat az információkat fogadjuk el és fogadjuk be, melyekkel a lelkünk mélyén egyetértünk.

 

            Kívánom, hogy minden ember kerüljön bele saját áramlatába, mely lelkéhez és szelleméhez való visszatalálás feltétele!

 

 

 

Gazda Mónika

(kép forrása: internet)