Test, lélek, szellem

Sok lehet azoknak a magyarázatoknak a száma, mely egy-egy elvonatkoztatott és közhelynek tűnő magyarázattal szolgál. Kinek-kinek a hite és világnézete alapján és több oldalról megközelíthető a kérdés. A különböző tanítók és iskolák más és más aspektusból közelíthetnek. Természetesen átfedésekkel.

Véleményem szerint a test az a fizikai síkon lévő, öt érzékszervvel is feltérképezhető, óramű pontossággal és bonyolult mechanizmusokkal működő rendszer. A csodálatos összerendezettség, mely annyira aprólékosan, precíz mikrorendszereken, hormonrendszereken alapulva tökéletes egységként képes csodálatos dolgokat végrehajtani és harmonikusan működni. Minden apró sejt és annak részei is a helyén vannak és tudják a feladatukat, határaikat és képességeiket. Irányító mechanizmusok gondoskodnak a harmonikus, pontos és bonyolult szabályozásról, melyet a sejtszintű elemek végrehajtanak és kapcsolódnak a komplex egészhez. Megadják az egyediséget és a személyre szabott jellegzetességeket is.

Minden ember egyforma anatómiai szemmel (normál esetben), mégis minden ember egyedi és megismételhetetlen. A szervezet egy fantasztikus alkotás, mely előtt csak meghajolni lehet. A lélek és a szellem lakhelye, temploma. Bánjunk vele e szerint.

Lélek, mely sokak szerint a mellkasban, s szívben helyezkedik el. A lélek azon részünk, mellyel leginkább az érzéseket tároljuk, adjuk és kapjuk. Szoros kapcsolatba szokták hozni a szívvel, de a tüdővel is. A lelket fizikai érzékszerveinkkel nem lehet érzékelni, de tudjuk és hisszük, hogy létezik. Párhuzamot húzunk a lélek és az érzelmek között, vagyis egyszerűbben úgy is értelmezhetjük, hogy az érzelmeink tárháza. Magyar nyelvünk csodálatossága is ide kapcsolódóan használja a lelkiismeret, lelki béke, lelketlen, stb kifejezéseket.

Érzéseink táplálnak, erőt adnak, de sajnos képesek a mélybe taszítani és gátakat, félelmeket ébreszteni. Ezért is lenne bölcs dolog, ha jobban figyelnénk rá és fel tudnánk szabadítani a terhei alól. A lélek többet érdemel! Kicsit szeressük és foglalkozzunk vele. Tele lehet fájdalmakkal, félelmekkel, a múltban történt sérelmekkel. A lélek szólni nem tud, csak üzen. Halkan, csendesen. A belső csöndben tudod meghallani leginkább a hangját.

A szellem, a harmadik fontos elemünk, tudatnak, fölöttes énnek, isteni szikrának is szokták nevezni. Kinek-kinek hite, világnézete szerint. A szellem kifejezés, sokakban borzongást vált ki, a hiedelmek miatt. Pedig minden embernek van. Ez az Isteni lényünk. Egy hatalmas, gyakran kiaknázatlan erővel bíró jelenség. Nagyban befolyásolja az alapszemélyiségünket, életfeladatunkat, hogy milyen minőségű szellemünk van. Sok mindent támogat, erősít vagyis inkább irányít bennünket, vezet minket. Például azt, hogy mennyire vagyunk harciasak, mennyire vagyunk képesek kiállni az igazunkért. Vagy azt, hogy mennyire tudunk hatékonyak lenni, mert van úgy, hogy megyünk, megyünk, csináljuk, tesszük a dolgunkat, de mégis úgy érezzük, hogy nem jutunk előre, nem vagyunk elég hatékonyak. A szellem egy nagyobb erőt képvisel, fizikai aggyal nehezen felfogható. Vezetője, irányítója a testnek és a léleknek. Nagyon fontos részünk, melyet méltatlanul el szoktunk hanyagolni.

Sajnos a szellem is sérülhet. Bizonyos esetekben valamely darabkája „elmegy” a testből, akkor az a funkció nem jól működik az életünkben és energia vesztetté válunk. És sajnos van, hogy negatív erők tapadnak rá és egy idő után a hatalmukba is keríthetik. Ettől a személyiség teljes eltorzultnak tűnik. Biztos mindannyian találkoztunk olyan emberrel, sőt lehet, hogy magunk is átestünk ezen. Amikor valami megváltozik belül. Tudom, hogy én nem ilyen vagyok, én nem így szoktam viselkedni, reagálni hasonló helyzetben. Megmagyarázhatatlan feszültséget, dühöt érezhetek. Ezt gyakran rávetítjük valakire, valamire, mondván, hogy ez nem lehet hogy én spontán a semmiért legyek haragos, dühös. Ha meg van a célpont, akkor egy kicsit elégedettek vagyunk magunkkal. És szép fokozatosan egyre nagyobbra fújjuk ezt a lufit, ami tele van csupa-csupa negatív érzéssel. S egy idő után már fel sem tűnik, hogy a csírát önmagamon belül valami pici rossz érzés generálta. A negatív oldal bennünk, annál erősebb, minél több táplálékok kap, azaz minél több dühöt, haragot, irigységet, stb. Így folyamatosan bele kerül az ördögi körbe, s a sötét energia egyre erősebb lesz. Természetesen nem minden esetben vagyunk ennyire kiszolgáltatva. A szellemünkre is vigyáznunk kell, s mindig a lelkünkre hallgatva haladni.

Hitem szerint a test, lélek és szellem hármasságának egyensúlya, tisztasága, egészsége és harmonikus együttműködése vezethet az egészség és a kiegyensúlyozott fejlődés útján.

Lélekkel együtt képes a szellem hatalmas dolgokra, a test által kivitelezve.