Vakvágány

Az éberség, mindig fontos, és számos esetben szükséges, a világunkban való bolyongásunkkor. Azok a mély árkok, melyek az utunkba akadnak, lehet, hogy kikerülhetőek lennének.2015.09 Kristóf 9 112
Minden esetben megvannak azok a megelőző jelek, melyek segítenek az árok átugrásában, kikerülésében, vagy a híd megépítésében. S vagyunk-e olyan kifinomult érzékeléssel megáldva, mely segítségünkre van? Minden embernek megadatott ez, csak elfelejtettük használni. Azzal, hogy felnőttünk, azzal, hogy a materiális világ képei, színei, ritmusa elvarázsolta a tiszta gyermeki énünket.  Akár egy köd nehezedhet ránk. Figyeljük a gyerekeket! Nagyon sokat tanulhatunk tőlük.


Amikor tanul állni, számtalanszor a popsiára huppan. És újra feláll, mert tudja, hogy ezzel neki dolga van. Nem kesereg, nem adja fel. A szülő, ha az életre szeretné gyermekét nevelni, akkor engedi, hogy tovább próbálkozzon. Engedi!
Egy csecsemő nem érez szégyent. Egy csecsemő nem érzi magát kevesebbnek a társánál. Mi miért tesszük? Mert kialakítottuk a hozzá tartozó negatív hitrendszerünket. Fontos azonban, hogy tudjuk, hogy a külső körülmények akkor hatnak ránk, ha mi beengedjük azokat, ha hasonló képen rezgünk vele. Ha számtalan esetben halljuk, hogy “Szégyelld magad!”, akkor képesek vagyunk átvenni ennek az energiáját, és valóban elkezdjük szégyellni magunkat. Ez leginkább akkor, ha számunkra hiteles embertől halljuk. Mert Neki meg kell felelni!
Mindig gondoljuk át, hogy mit címkézünk a gyermekünkre.
A nevelés nem csak konkrét szavakkal, cselekedetekkel, gesztusokkal történik. Nem csak verbális és nonverbális tényezők befolyásolják. Olyan energiarendszer vesz körbe mindannyiunkat, aminek az érzékelése tudat alatti területekre hat leginkább. Vannak érzéseink bizonyos eseményekkel, emberekkel kapcsolatban, melyeket nem tudunk megmagyarázni, akkor azok nagy valószínűséggel másik, fizikai szemmel láthatatlan síkokon és energiákon keresztül hatnak. Ezeket is képesek vagyunk felfogni és reagálni is rá. Gyakran megérzésnek is nevezzük. Például valaki szimpatikus, vagy nem. Jól esik megtenni egy lépést, vagy nem. Nagyon finom rezgéssel ezek tudnak olyan információt nyújtani számunkra, melyek megkönnyítik, vagy akár megnehezítik az árkok kikerülését. Ezek fejleszthetők. Minél többször figyelek rá, energiát fektetek bele, teret engedek, kinyitom a gyermeki tiszta érzékelésemet, akkor az árkokat és a vakvágányokat is könnyedén elkerülhetem. Éberen figyeljem az érzéseim.
Azok az események, melyek próbára tesznek, akár anyagilag, akár testileg, akár lelkileg, vagy bármilyen szempontból, ha átokként szemléljük, és negatív energiát adunk neki, várhatóan tartósan velünk marad. Vagy rendszeresen vissza tér, csak egy kicsit más köntösben.
A szemlélet, mely segíti az árokból való kimászást, az az, hogy az első sokk elmúltával, szemügyre veszem, hogy vajon miért kaptam ezt a csapást. Vajon miért pont én? Vajon miért pont most? Ha egy kicsit objektíven, egy kicsit felülről nézve, egy kicsit a fájdalmak és sérelmek mögül kitekintve megvizsgáljuk az adott szituációt, hasznos információk birtokába juthatunk. Ez nagyon nehéz feladat akkor, amikor elvakítanak a sérelmek. Megoldás lehet, hogy egy számunkra megbízható ember véleményét kérjük ki. Ö hogyan látja? Nagyon fontos, mivel ilyenkor hajlamosak vagyunk magunkat a fájdalmaink, kesergésünk bilincsébe zárni. Belesüppedni a sebek nyalogatásába, s ez elhomályosítja azt, hogy lehet kiút is ebből az állapotból. A túlélésre törekszünk, nem pedig a megoldásra. Így egy remek túlélőkké válunk, de nem oldottuk meg a feladatot.
Tehát rá kell jönnünk, hogy miért jött ez az élethelyzet? Ha ez megvan, akkor ki kell deríteni, hogy mi a tanítása? Mit mutat nekem? Mit kell belőle tanulnom? Ez is kemény önismereti feladat. Csak a bátraknak van esélye. 🙂
S végezetül meg kell tenni. Lépni kell, megtanulni kell, szembenézni kell. Ha mondjuk nekem az önzetlenséget kell tanulnom, akkor ne szégyelljem, s gyakoroljam. Ha a hitemet kell erősítenem, akkor tegyem meg. Ha az önfejűségemet kell levetkőznöm, akkor gyakoroljam azt. Nem szégyen segítséget kérni. Akár közvetlen környezettől, akár szakembertől, a lényeg, hogy induljak el, libbenjek ki a gödörből. Mert valamiért belestem. Valamiért szükségem volt rá. Ha hallgattam volna a belső megérzésekre, akkor ki tudom kerülni. Vajon miért nem hallgattam rá? Akkor ezt kell tanulni és gyakorolni?
“Ugyan már!!! Nem is volt figyelmeztető jel!” Akkor számításba kell venni azt a lehetséges magyarázatot, hogy nem vettem észre. Nem hallottam, nem láttam. A materiális világképem leárnyékolta azokat a csatornákat, melyekkel az “adásokat” fogni lennék képes. Az energia áramlik. Lehet, hogy ezzel is feladatom van? Lehet, hogy ki kellene nyitni a szemem, a fülem, de leginkább a szívem? Lehet a hitemet kell erősítenem, ami leginkább az önmagamba vetett hit? És, hogy feladattal vagyok ott ahol vagyok? És, hogy vannak olyan erők, amik támogatnak, segítenek?
Energia hálózatban élünk. Iskolai emlékeinket visszaidézve, amikor szigorú, számon kérő tanár jött be órára, az egész osztály félt, feszült lett. Azt az energiát termelte, és az lengte körbe. S amikor a mosolygós, szelíd, akkor mi is lazábbak voltunk. Voltak akik kicsit túlzásba is vitték a lazulást. 🙂 S nem mindegy, hogy a pult mögötti személytől, milyen kiszolgálást kapok. Oda biztos szívesebben járok vissza, ahol mosollyal, figyelemmel, pozitív energiával vettek körbe. Ez már szabadon választható. Az iskolai hangulat, kevésbé.
És ezeket a példákat, akár a választható és akár a nem választható energiák közül, lehetne sorolni. Bizonyára számos esetet tud mindenik felidézni az emlékezetében. Meg kaptuk a választás lehetőségét. Mi is termelünk és gerjesztünk különböző töltésű energiákat. Ezért fontos, hogy éberek legyünk, hogy mi mit sugárzunk. Nem csak önmagunkat, az auránkat telíti el, de ki is lépve, teret és a benne lévőket is.
Véleményem szerint, ez nem csak a mikro-, hanem a makro közösségekben is működik. Nem csak a családban, az osztályközösségekben, az üzletben, de akár egy városban, egy országban is képes működni. Minél több negatív energiát és számomra előnyös szemléletet mutatok, adok, akár nagyobb közegben is, annál nagyobbra vagyok képes gerjeszteni azt. Képes vagyok akár manipulálással, teremteni egy kollektív félelmet.
Vigyázzunk, hogy milyen energiát engedünk be, kell-e nekünk az a gödör, az a vak vágány! Mert, ha már nincs vele dolgunk, akkor az általunk rezgett magasabb energia nem engedi be az alacsonyabbat, így nem hat ránk. Csak azt vonzzuk be, amivel azonos a hangolódásunk.
Legyünk éberek, és kerüljük a vakvágányokat.