Végtelen Egység

Meditációs klub a Fényszarvasban Kapcsolataink felszabadítása című blokk alatt. Végtelen egység, a stabil, teremtő, oltalmazó energia ölelése.
Megélt tapasztalásról született rövid élménybeszámoló. Olvassátok olyan szeretettel, mint ahogy én is tettem. Köszönöm, hogy megosztottad velünk!

Jó reggelt! Leírtam a tegnapi meditáció során megélt élményemet, mert szeretnék rá később is emlékezni, és szeretném megosztani veled. KÖSZÖNÖM!

Sajnos nem tudtam mindent leírni, de a lényeg benne van. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy most olyan könyvet olvasok, ami nagyban hozzájárulhatott ehhez az élményhez. (Ré: Az Egység törvénye) Akárhogy is, de csodálatos volt, hálás vagyok érte. Szeretném, hogy tudd, hiszen veled, veletek éltem meg, biztos, hogy kellett az a tér, az az energia.


Meditáció a Fényszarvasban Kapcsolataink felszabadításának első része.

2019.03.26. Meditáció a Fényszarvasban Kapcsolataink felszabadítása első része. (Szegmensekre osztott mentál test struktúrájának tisztítása során.) Bal oldalt fent: megtisztítottam magam az elöregedett, száraz levelektől ágaktól. Ahogy tisztítottam, arany faággá változott az a rész. Nem egy ág, hanem egy korona rész. Találtam egy odut. Sötét volt bent, a mélyére kellett mennem. Eszembe jutott, hogy olyan, mintha szülőcsatorna lenne. Az odu tele volt régi, de szép tárgyakkal. Pl. egy nagyon szép porcelán teáskanna. Volt egy szép faragott faláda, lovagi ruha volt benne, de most posztóból. Egy kis szelence, amit annál a meditációnál is láttam kisfiúként, ahol visszamentünk az egyik előző életembe, ahol az apám megölte az anyámat.

Akkor abban a pici szelencében fény volt. Minden tárgy valami emlékkel bírt. Kedvesek voltak nekem. Megköszöntem a jelenlétüket, hálát éreztem, hogy velem voltak, és betettem a fénygömbbe. Az odu üres lett, tiszta, arany. Kijöttem belőle, mosolyogva néztem vissza rá, majd később mintha eltűnt, bezárult volna.

Jobb felső szegmens: az ősök. Nagyon erős része volt a meditációnak. Brutális energia mozgott. Csodálatos volt, valóban tisztító, feloldó. Sírtam. Erős volt az az önmagába visszaforduló energia.

Jobb oldalt lent: A fa én vagyok. A törzsemnél sár van. Megtisztítottam. Abban a pillanatban kihajtottak a virágok, a fű. Élet terült el körülöttem. Magokat is vetettem. Éreztem, hogy minden, ami a földből kihajt és életre kel, az is én vagyok, belőlem fakadnak.

Végtelen egység

Bal oldalt lent: nem sár volt, hanem túl rögös termőtalaj, és valami merev háló, ami zavarta a talaj termékenységét. Felszedtem, a földet elboronáltam. És életnek indult az is. Áradtam szét a talajban közben a lombkoronám is hatalmasra nőtt. Én voltam minden, a rét, a fa, a koronában megbújó, vidáman játszó állatok. Minden. Minden belőlem fakadt, és hozzám tért vissza. Egy voltam mindennel. Teljes egységet alkotva, de különböző formákban. Hatalmas, erős, stabil arany fa voltam, oltalmazó, otthont adó. Fent és lent. A talaj és az ég nem én voltam, de nagyon jóléreztem magam bennük, csak terjedtem, terjedtem, élettel töltöttem meg mindent, harmónikus rendszert alkotva az éggel és a talajjal. Áradtam ebben a térben. Élet és szeretet áradt belőlem. És ez tért vissza hozzám. Kicsit már pimasznak éreztem ezt a gondolatot, érzést, hogy minden én vagyok, ezért próbáltam szerényebb lenni, és megállítani. De nem lehetett.

És rájöttem, hogy nem én vagyok minden, hanem EGY VAGYOK MINDENNEL. Csodálatos érzés volt. Mintha a lényegünket, és az abban rejlő erőt, tökéletességet mutatták volna meg. Végtelen, stabil, teremtő, oltalmazó energia.

És jött a lélekcsaládom. Körbevettek magamban. Kint és bent voltak egyszerre. Hiszen azon a füvön álltak, ami én voltam, abban az energiamezőben mozogtak, amit én alkottam. Kapcsolódtak egymáshoz, majd mindannyian kapcsolódtak hozzám, a fához, a központhoz, egy-egy fénysugárral. Különállóak voltak, de ugyanabból a tiszta energiából. És az elkezdett áramlani… Nem tudtam mit lehet ezen az érzésen még fokozni, de sikerült. Éreztem a velük való egységet is. Kaptam mindenkiből, és adtam mindenkinek. Hihetetlen energiaáramlás volt. Külön-külön, mégis tökéletes egységet alkotva. Megmutatták, igen, ez vagy, ezek vagyunk. EGY. EGYSÉG.

Nagyon hálás vagyok ezért az élményért! Köszönöm!

Köszönjük ezt a csodás írást! Továbbra is várunk szeretettel ezen a belső utazáson, fejlődésen.