Keresés

A helyemen vagyok

Életút, Életfeladat Felszabadítása

Következő írás, a A helyemen vagyok Életút Életfeladat Felszabadítása címet viseli, mely a MEGVÁSÁROLHATÓ MEDITÁCIÓK hallgatása során született. Az élmények és a változások magukért beszélnek. Hálásan köszönöm a beszámolót!

Rendhagyó módon, az összefoglalóval indítjuk a beszámolót, majd a teljes írás olvasható.

A helyemen vagyok

Életút, Életfeladat Felszabadítása

Összefoglaló

„Az eltelt egy hónap a magánéletemben egy nagy fordulópontot jelent, amibe ezek a meditációk és a hozzájuk kapcsolódó belső munka, átalakulás pont beleesett. Nem véletlenül jött, hogy jelentkezzek a felhívásodra és nem bántam meg, még akkor sem, amikor annyira szűk időkeretembe erőltettem bele és a vállalt, kért határidőket így sem sikerült betartani.

A nagy változás ami az életemben zajlott és most is folyamatban van, az pont az, miről az életút, életfeladat fókusza szól. Végre sok évtized után rászántam magam és elengedtem a korábban biztonságot jelentő munkahelyem. Az ezzel együtt járó pénzügyi biztonság elengedésén túl ez a helyzet számomra a teljes szakmai és minden szintű felelősség felvállalását jelenti. Óriási félelmeim voltak korábban ezekkel külön-külön is.

A saját vállalkozói létemen túl mások vállalkozásáért való felelősségvállalás egy furcsán érdekes helyzetet hozott. Ezek mellé még hozzátenném, hogy mint ember mindig szerettem a háttérbe húzódni és nem volt igazán korábban sosem önbizalmam. Ezek a félelmek és belső vívódások újra visszaköszöntek, ahogy lépésről lépésre beleálltam ebbe az útba, mondhatni utamba. S csak hogy jó legyen a külső körülmények vittek rá a vállalkozás kiváltására is, de most, hogy már beindult valamilyen szinten a nyáron az elégséges ügyfélkörrel, mégis megtorpant a folyamat, hisz a család pénzügyi helyzete nem támogatta és az ügyfelek egy jó része is hirtelen leszünetelt.

A felmondásom után vállaltam be a meditációkat, ami a döntés utáni szembenézés, elrendezés és az újra rákészülés időszaka volt. 

Érzelmileg túlterhelt kissé ami rám szakadt és időhiányban is voltam, így többszöri meghallgatásra volt szükségem, hogy ne aludtam át a meditációkat. Azt figyeltem meg, hogy nagyon hullámzó volt a belső állapotom. A nagy felszabadultság és öröm mellett át tudtam észrevétlen csúszni a félelmekbe, hogy mi lesz ha… Az önbizalom, önértékelés hiánya sokszor nagyon hihetővé tette ezeket a megéléseket. S mindezek a külső visszajelzések ellenére is újra és újra meg tudtak jelenni.

A meditáció által az oldások hatását nem tudom meghatározni. Olyan szinten pörögtek velem az események, hogy ez szerintem majdnem lehetetlen. Azért majdnem, mert pl. apukám halálának a feldolgozására emlékszem, hogy beaktiválta a meditáció a fájdalmat, s több álom is kapcsolódott utána hozzá. Ez biztosan közvetlen hatás volt. Azóta is kapcsolódok apukám emlékéhez, s úgy érzem kevesebb fájdalom vegyül, amikor  vele „beszélgetek”.

Ami még érdekes lehet, hogy többször volt olyan helyzet, amikor jött egy olyan ötlet, olyan meglátás, amihez nekem személy szerint nem sok közöm van, max. annyi, hogy rajtam keresztül jön az infó. Ilyen „beszólás” is jött több az utóbbi napokban és igen, ötlet is, ami nagyot szólt! 🙂

S el kellett ismernem magamnak, hogy a „valamire talán jó vagyok” hozzáállásomon lehet hogy változtatnom kellene, mert ezekkel olyan hozzájárulás lehetek mások életének, amit nem hagyhatok már figyelmen kívül. S bár azt nem tudom, hogy ki vagy mi az a dolog, ami vagyok vagy ami lakozik bennem, de sokaknak szegényebb lenne az élete nélkülem. 🙂 S erre minél tudatosabban odafigyelek, annál többeknek tehetem boldogabbá az éppen aktuális világát.

A meditációk hatására visszatérve: nagyon sok dolog tudatosodott bennem, amiket a heti beszámolókban nagyrészt leírtam. Nem próbálnám meg itt felsorolni vagy visszaidézni még visszaolvasva sem, mert az adott pillanatban igaz, abban van a tiszta energiája és később (legalább is számomra) elszáll. Ami nem azt jelenti, hogy ez baj lenne, mert amit hozott magával az beépült, már az új rendszer sajátja. Nekem ez a tapasztalatom.

Amit a 4. meditációban elvégzett átalakulás kapcsán azóta tapasztaltam:

Szilveszter éjjelén egy 6-9 hónapja halogatott szabályzatot sikerült elkészítenem! Igen, hatalmas sikerélmény volt a végén. De az eleje sokkal érdekesebb, hogy volt akkora erőm, hogy még ezen a napon is azt mondjam, hogy most nekiállok és meg akarom csinálni! 

A mai nap újév apropójából a sztúpához lépegetve éreztem meg, hogy a gerincem érzete mekkorát változott: nőtt, s a tartásom egy furcsa kiegyenesedettebb lett. Ugyanazt éreztem magamban, mint egy lánynál, aki nagyon magas és mindig ezt a furcsa megmagyarázhatatlan érzetet adta, amikor ránéztem. Büszke, de még sem büszke volt a tartása. Valamiféle kiállás, magam (fel)vállalása és annak a kisugárzása hogy a helyemen vagyok – érzet.

Tetszik.

S még egy tapasztalat, amit a mai nap hozott: Találkoztam egy kisfiúval, aki annyira közvetlen volt és ami a furcsa, hogy belőlem is ugyanezt hozta ki. Amiért ez ilyen rendkívül érdekes nekem az az, hogy mindig nagyon érdekes volt a viszonyom a gyerekekhez. Sosem tudtam mit kezdeni velük. Ez a kisfiú annyira spontán és közvetlen volt, mindenféle belső falak (félelmek) nélkül, hogy fel sem merült az bennem, mint korábban. Hogy ez az elmúlt egy hónap vagy a pár éve intenzív alakulásom hozta létre, vagy ő egy rendkívüli kisfiú, azt nem tudom…

Nagyon szépen köszönöm a felajánlásod, hogy megismerhettem a meditációkat, amelybe úgy érzem, hogy részedről hihetetlen precizitással és hatalmas munkával belesűrítettél egy olyan belső utazást, olyan belső munkát, amelyet végighallgatva képes megváltoztatni az azt hallgatók Életét.

Ehhez olyan támogató energiákat hívtál meg és kaptál meg, amelyek segítenek az Úton lévőknek. S igen, az útmutatásokkal az ő segítőiket is meghívva képesek végigjárni a saját útjukat. Kívánok Nekik is kitartást és kellő elszántságot!

S mielőtt bárki azt hinné, hogy ezzel megérkezett és vége, szerintem még csak ezután kezdődik az az Élet, az az Út, Utazás, amihez felkészítés volt a korábbi élet és a Meditációk. De hiszem benne, hogy minden pillanatát lehet és érdemes jobbá tenni és élvezni. A megpróbáltatásokhoz pedig mindig terem segítség is, csak ne felejtsünk el kérni. Vagy esetleg magunkba nézni, hogy végre elhiggyük, hogy mi magunk is képesek vagyunk akár erre is… :)”


Az élményeket inspiráló Életút, Életfeladat Felszabadítása című meditációs sorozatról, a linkre kattintva olvashatsz bővebben.

 

Meditációs klubban minden téma évente kerül ismétlésre.  Aktuális meditáció a Facebook oldal eseményeiben látható:

 Facebook/Lux Aurea/Események

Személyes részvétel akadályoztatása esetén, megvásárolható mind a 4 meditáció kedvező áron, az alábbi linken:

https://gazdamonika.hu/termekkategoria/megvasarolhato-meditaciok/

 


A helyemen vagyok

Életút, Életfeladat Felszabadítása

MUNKA

(én tényleg kiragadtam a szerintem lényeget és igyekeztem rövidre fogni..)
A munkám jelenleg a könyvelés, azaz ezzel keresem a pénzt. Immár 2000 óta. Szeretem akármilyen furcsa is lehet, élvezem. Segíthetek ezen keresztül embereknek, vállalkozóknak, családtagjaiknak, dolgozóiknak.

Most változik az életem.

Voltam mélyponton kb 2017 lehetett, amikor úgy léptem ki 12 év után egy  helyről, hogy úgy keltem, aznap ha bemegyek, meghalok..  Aláírni, kitakarítani a fiókom és megalázni még beerőszakolt a volt főnököm úgy két hét múlva. Azóta már hívott volna vissza dolgozni, milyen jó voltam, de akkor letaposott emberileg. Akkoriban éjjelig dolgoztam otthon is, megszoktam hogy túlórázok minden nap, néha hétvégén is. Persze fel kellett dolgoznom, hogy ne nekem legyen lelkiismeret furdalásom, mert nem bírtam tovább.

Ugrok időben, mert nagyon hosszú lenne ez a levél, ha csak a munkát is elmesélném.

Eljutottam oda, hogy hosszú otthonlét, sok terápiás természetjárás után visszamerészkedtem dolgozni… egy nagyon furcsa helyzetben találtam ott is magam.

Se bejelentve, sok túlórával, szakmailag címzetes főnökkel (tudásilag nullán), napról napra bért fizetve, új programmal, úgy ügyfelekkel, évzárásként teljes év könyveléseket pótolva kerültem oda. Lassan kiderült, a főnököm alkoholista, elvonókra eltűnt.. pénz a következő hó végére csöpögtette, majd paranoid lett és gyanúsításba átment: biztos adatokat lopok!! amíg túlórázok… – szembe nem mondva, csak körülöttem összeesküdve, hűűű! zűrös volt onnan elszabadulni, emelt fővel…

Majd viszonylag épen onnan is továbblépve kerültem jelen helyemre, ahol eleinte nem volt szavam, se segítség, csak úgy minden egy személybe a nyakamba szakadt. Az emberi kapcsolat újfent érdekes volt.. A könyvelt anyagokat 5 évre visszamenőleg próbáltam rendbe tenni, hogy legalább nyitók stimmeljenek… 🙁 Ebből 3 év alatt átalakult a kapcsolatom arra, hogy nem nőként semmibe vettek, hanem elismertek, kérdeztek, sőt pár hónapja mikor kértem, fizetést is emeltek!!

Sőt mellette elkezdtem vállalkozni, most hogy felmondtam, még támogatnak is, nem haragszanak rám! Ez volt talán legnagyobb kívánságom, hogy így sikerüljön!

KARMIKUSAN remélem túlhaladtam amit át kellett formálnom. A csúcs a jelen: el tudtam engedni a biztost, amit a munkavállalói fizetés jelenti. Minden kétségem és biztonságprogramom ellenére.

Vállalkozóként hozzám talált ügyfelek nagyon kedvesek, hálásak, s úgy megfizetik a munkám, hogy ők kérik, hogy még adhassanak, mert megérdemlem!! Nagyon furcsa ezt megélni. Ennyi dícséretet, elismerést nem kaptam amióta dolgozom. Ennyi hála még nem volt az életemben és bennem sem…

CSALÁD

Hűű ez is jó téma.
Apukám elvesztése, halála ami legelőször feljön, hogy írjak róla. Alapjaiban változtatott meg bennem dolgokat. Szemléletet.
Már 2020 őszén naponta rohantam (késtem mindig) reggelente, hogy találkozhassam vele, hisz ment az unokát átkísérni a buszpályaudvarról a sulijába. Már akkor láttam, s már akkor éreztem, hogy nem sokáig lehet 🙁 Nagyon fájt, ahogy láttam tehetetlenül, ment össze, mérgelődött, anyuval pokol volt amit összeadtak. És végtelenül boldog volt, amikor ott voltam, Szavakban nem tudtuk átadni, csak beszéltünk valamiről, de nagy szerelem volt, ahogy örültünk egymásnak. Naná apás voltam…

Anyukám kivirult szinte, mikor rájött, végre nincs minek ellenfeszülni, megfelelni, tényleg semmit tehet otthon. Persze fájt neki is.
Vele szinte végig veszekedtem gyerekként és elviselhetetlen volt a kapcsolatunk.

Apu halála előtt is már jól voltunk, tudtunk beszélgetni, szeretgetni is időnként be-becsúszó nevelési kísérletek között.. 🙂 Külön-külön apuval és anyuval is lehetett beszélgetni, együtt nem, együtt szikrázott minden, villámlott… Bátyám meg is jegyezte, hogy apu halála után mennyire jól megvagyunk anyuval, hogy-hogy, hát már úgy megszokta, azt hitte, civakodás marad..

Azt hiszem a KARMA itt is feloldódott. Nagyon mély szeretet kapcsolat van anyuval is… Bátyusommal különleges a kapcsolatom. Mindig támogattuk egymást. Jó tesóknak is hívhatnánk. Nincs elvárás, őszinte kapcsolat van, segítség oda-vissza…

A család mióta elment apu olyan foghíjas, vagyunk de csonka így nagyon..

Gyermek hiányát is érzem már jó ideje, de elfogadtam. Csak furcsa, hogy hová lesz, megy tovább… bármi. Tesóm gyermekével a kapcsolatom a távolság. Ott még van gondom. Így alakult, a válásuk miatt, a nevelési elveik miatt.. passz. én is benne vagyok biztos.

A párkapcsolat is a család, a legszűkebb. Ez sok mindenben terhelt, közben jobbat el sem tudok képzelni! Együtt egymásért mindent! 🙂

SPIRITUALITÁS ÉS TECHNIKÁK

Folyamatosan dolgozunk magunkon és segítjük ebben a másikat.  Befogadtam az ő hozott irányzatait (buddhizmus pl), ő is beengedte idővel az enyémeket (ezo-spiri-szellemgyógyászat stb)… Új szinten egyesítettük (azt hiszem), beépült a mindennapjainkba a tudatos figyelés, magunk és mások, egymás…

A mélypontomra visszautalva, a természetjárásba (inkább sok utazásba) beépült az érzékelés, ezen keresztül tisztítások, energetikai oldások történtek. Eközben magunkon és másokon is, energiatereken… változások, s tanultunk folyamatosan. 

Emberi világunkban ismert technikák közül nagyon sokat megismertem. Már nem tudom, valójában mi az amit tanultam, amit használok. Az SVT-ből saját rendszert alkotott a párom, amit sokszor használtunk az érzelmi blokkok felismerésére, oldására. Ezekbe az összes létező (nálam fellelhető) rendszert belépítette.
Az Access Bars után lassan beengedtük a kérdések technikáját, amivel nagyon sok oldás után/mellett végre a jelen/jövő teremtésére is használjuk.
A Sedona módszer, ami az elengedésről szól, megtanított arra, hogy ne az Ego sztorijai harsogjanak, hanem csak lépjünk túl, lényegtelen mi volt, miért volt… ha lényeges, úgyis felfedi idővel magát.

Visszalépek: Sok energetikai gyógyítást tanultam, de azt hiszem ott hagytam el mindent, amikor a betegségemre nem tudtam használni őket, annyira rosszabbul lettem…
Az a bő 3-4 év átformált. Halálomon voltam tőle… a mélypontomon is tombolt már a gyengeség, a tehetetlenség, kiúttalanság. Elhatárolódtam mindentől és mindenkitől, csak a párom, szűk családot hagytam.

Ott fel kellett adnom az ezo-spirinek nevezett világom is, s el kellett fogadnom az orvosi fizikai világot. De közben sem engedtem el, hogy bízzak, fogták a kezem…
A fizikai testhez, az élethez ragaszkodás sem jött elő túlzottan, csak egy ponton a szörnyülködés, hogy mi történik a testemmel, hogy de MIÉRT? Ezt azóta sem tudom, minthogy azt sem, mi lesz, lenne, ha a kezelés nincs..

Karmikusan valamit megéltem az tuti, együttérzés, értékelése mindennek… de lezárva nem gondolom, hogy van.

A helyemen vagyok

Életút, Életfeladat Felszabadítása 1.

I. Beszámoló

Elsőre nagyon töménynek éreztem a meditációt. Nehezen bírtam ülni a székemen. A hideg ébren tartott. Sokszor mocorogtam közben. Sőt játszottam a forgószéken… Egy helyen megállítottam a felvételt és visszahallgattam, mert a lényeg az, amit nem hallok meg, ezt megtanultam. 🙂 De már nem tudom, mi volt az.

A lecsatlakoztatás és átadása a „témáknak”, a kötéseknek több képben is megjelent. Az egyik amikor mint sok prémcsík lógott volna rólam, mint egy bundánál, s azokat akasztgattam le.
A másik néha bejött, hogy csak kilépek belülről és mint egy héjat, a testem burka egy rétegként levetem.
Aztán egy másik szakaszában az oldásnak jégcsapokat szedegettem ki, amik belém voltak állva és egy műtéthez hasonlóan valamilyen volt kívül, ahogy kihuzigáltam. Jött ötletként, hogy mi lenne, ha csak felolvasztanám, és eltűnne a befagyott érzelem (szó szerint), majd beleolvadna az energiarendszerembe, ami utána elakadás mentesen tudna tovább működni.

A végén volt a szív bebetonozásos résznél: feljött édesapám kórházi élete, amikor minden nap bementem és átéltem a szenvedését, aminek a fájdalma most feltört. A sors furcsa groteszk paradoxona, hogy az ő kiszolgáltatottságában voltam hozzá a legközelebb, akkor engedett vagy akkor nem volt fal, ami máskor jelen volt.. Talán amikor részegen sírt egyszer végletesen elkeseredve és mellette voltam, akkor volt hasonló.
Nem tudom mi volt a legrosszabb, hogy nem tudtam tiszta-e az agya, mikor ő az, gyermeki volt és még beszélni se tudott a gégemetszés miatt.. pelenkában.. Aki életerős volt előtte. Vagy a tehetetlenség, hogy miután jobban lett, nem lehetek vele, mert olyan a rend..! 🙁 Mikor a kezét fogtam volna, míg lehetett volna.

Vagy az  a pillanat, amikor azt hittem meggyógyult és kiszabadul végre, örültünk… majd rádöbbentem, hogy az áthelyezésével elvesztjük, magára maradt és tehetetlenül csak várunk. S ekkor belefáradva azt hiszem elengedtem belül… Ő még küzdött, majd megadta magát a teste, életéhez méltatlan véget szenvedve.

Ez szakadt fel. Újra csak sírok és sírok… Valamennyire megbékéltem már, azt hittem. Ez most mélyről jön. Nem, nem tudtam elfogadni. Tudom, hogy nem tudom már megváltoztatni. Tudom, hogy jobb lett ez így neki, de ez nem vigasztal. Hiányzik. Nagyon nagy űrt hagyott maga után, bennem.

Fura, hogy már megszoktam, hogy nincs. S már sok évnek hat. Mintha mindig így éltünk volna, ilyen csonkán.

Sokan, nagyon sokan még ennyit se kaphattak tudom, a covidos kórházi időkben egymásból. De a fájdalomban mindenki egyedül van. Legbelül.  Ezt a drámát sok család cipeli. Lesz mit feloldani, begyógyítani. Azt hiszem ez a szívemben egy „tüske”.

Nem tudom, hogy fog alakulni a következő napokban, figyelek…
—————————————————————————–

Medi után írtam az előzőeket. Még aznap este újabb fájdalmas részek törtek fel.

Lefekvés után is csak bőgtem..

A belgyógyászaton (ahová átkerült) csak beszökni tudtam és azokat a képeket nem tudom elfelejteni. Ez jött, hogy szeretném. Gyerekpózba összehúzva nedves ágyon remegett, fázott, pelenkában… Kaptuk az infót, hogy vigyük haza,  ha jót akarunk.. s nem raktam össze, hogy a kórházi baci ami elvitte pár nap alatt, lehet nem véletlen műve volt. Aznap reggel vagy 6 csomag várta a hozzátartozókat, mire mi mentünk…  Ráláttam, hogy mennyire „kicsi” voltam, s én csitítottam a párom, hogy szegény doktornőt ne vonja már kérdőre, pedig a mellettünk várakozó pár is hasonló traumán ment át, ők is ezt tették.. Ne csináljak cirkuszt, nem akarok konfliktust, hisz már úgyis mindegy.. húzzuk meg magunkat. Érdekes látni a működésem most.

Nem álltam ki ott az ágy mellett se apu mellett, hisz ott se lehettem volna.. csak őt csitítottam, ahelyett, hogy nagy cirkuszt rendeztem volna… Akkor sem, amikor harmadnap megtaláltam az ápoláshoz bevitt szereket, amiket aztán később érintetlenül bepakoltak kajástól a szekrény mélyére.. 🙁 pedig ők kérték, s a higénia alapja lett volna.

Nem vádolom magam, csak látom, hogy nem álltam ki, helyette másoknak próbáltam megfelelni „jó” viselkedéssel. Minden más akkor még tiltott volt bennem. Hogy most lehet-e, nem tudom…
————————————————————————————————–

Eltelt még egy nap.

Különösebb felismeréseket nem hozott. Működésbeli újdonság sem volt. Sikeres nap volt, új megkereséssel, tanácsadással, hálával részükről is és még a munkáimból is tudtam aprítani.

Kérdés:

– Érdemes lehet még meghallgatni akár többször is? Vagy inkább hagyjam hatni most a tesztelés miatt és menjek majd a következőre?
– IGEN, érdemes újra meghallgatni, akár többször is.

Még egyszer meghallgattam az 1-est, hogy oldódjon ami még maradt a mély fájdalomból. Az első újrahallgatása már „sima” volt, nem hozott újabb fájdalmat fel.

Sok félelem jött fel a jövővel kapcsolatban, kétségeknek is fordíthatnám, de amikor újra és újra tudatosan tudva is hogy jó lesz, rá- ránézek mindig a pénzügyekre, a gazdasági környezetre, a családi bizonytalanságra.

Mégis van egy belső nyugalom és béke, s nő a felszabadultság bennem, hogy végre! ezt nagyon régóta vágytam. Egy öröm, szabadság érzés növekszik. Kis aggódás még beszüremlik, hogy hogyan tudják megoldani a hiányom a munkahelyemen, de látom, nem az én dolgom már. Én mindent megtettem. S ha kérnek, képes leszek segíteni az átmenetben.

A heti történésekről:

Már hétvégéről hétfőre virradóra sem sikerült kialudni magunkat se nekem, se a páromnak. Valahogy nem sikerült elaludni időben, tolódott ez tovább minden nap.

Sok apró munka jött hó elejéről még, majd itthon végre a végelszámoláshoz szükséges utolsó bizonylat is megérkezett. Ezzel kapcsolatban bennem – amióta elvállaltam – hatalmas feszültség volt, egy extra nagy teher, hogy meg tudom-e valóban csinálni. Pedig felkészültem, s tudtam, hogy tudom.

Így azonnal nekiestem és két napom délutánja úgy ment el rá, hogy észre sem vettem, hogy nekiálltam és már kész is lett. Nagyon felszabadító érzés volt. Első nap után már a hivatalos szervekkel és az ügyféllel is aláírás végett kommunikáltam. Új dolgokat fedeztem fel még az utolsó beküldendő anyag feltöltése közben is. Az újdonság varázsa teljesen előhozta belőlem a gyermeki felfedezőt! Nagyon érdekes tapasztalat volt.


 

A helyemen vagyok

Életút, Életfeladat Felszabadítása 2.

II. Beszámoló

A 2. meditáció hallgatása a sok alváshiány miatt kétszer is kudarcba fulladt. Az elsőnél a rétre még emlékeztem… a másodiknál már a narancs színnél tartottál, s eltűntem.
Most este sikerült újra időt szakítanom rá, hisz a bevallásokat is be kellett fejeznem a holnapi határidő miatt. S most sikerült végigülnöm, végig tudatos maradnom.

A csakrákkal kapcsolatosan felhozott témákon sokszor meglepődtem. Feljött a kételkedés bennem, hogy tényleg ennyi, hogy rágondolok és kiszedve elengedem? S az is tudatosodott, hogy mennyi, mennyi sok minden rakódik ránk, akarva-akaratlan, s lesz részünké, amely aztán irányítja az Életünk, vagy éppen gátolja azt.

A csakrákon végigjutva bejött egy kép, még egyszer mint egy porszívó minden ott maradt sötét foltot, blokkot mint egy forgószéllel kihozva felfelé kitakarítottam. Utána tényleg egy nagyon szép tiszta, kristálytiszta energia lettem.

A visszatöltés a tisztítás után is nagyon nagyon jó érzés volt megint. Feltöltött melegséggel. Már előbb megjelenve az energia a középpontomban, mint ahogy mondtad volna. S szétáradt. Újra tudatosítottam, mennyire fontos ez! a feltöltés a tisztítás után.

Egy nagyon fontos mozzanat is volt számomra: amikor a réten megköszöntem a segítőknek a munkáját és említetted az Égi Mesterem vagy Égi Vezetőm, akkor észrevettem Őt, valamilyen módon kapcsolódtam hozzá. S csak most tudatosult ezen keresztül, hogy én annyira, de annyira magamra maradva éreztem magam. Fel se tételeztem már jó ideje, hogy engem TÉNYLEG segítenek, valaki vezetőm is van. Persze, tudtam a segítőkről, kértem is őket, de az, hogy van Vezetőm ez most egy teljesen új szintű megélés/megértéssé vált számomra. Köszönöm!!!

 


A helyemen vagyok

Életút, Életfeladat Felszabadítása 3.

III. Beszámoló

Ez a hét nagyon furcsa volt. Egyrészt volt időm már a hét elején, s többször ránéztem, hogy most… most, mikor hallgassam meg a felvételt. Aztán mivel nagyon friss volt még az előző, inkább hagytam kis időt magamnak.
Aztán a munkahelyemen betettem egyszer „háttérnek”, így hallottam kb a hangod, s többször oda tudtam figyelni rá, bár közben zajlott a munka, telefonok… Ezt ismerkedésnek szántam, mivel tudtam, hogy ott biztos nem fogok rajta elaludni. 🙂

Aztán a hét vége felé besűrűsödött az idő, szerdán voltunk Reiki klubbon, amire nem akartam elmenni, de annyira éreztem a hívást Ágitól és Viktortól is, hogy végül elmentem, úgy hogy megszököm úgyis, ha nem tetszik. 🙂

Annyira kedves volt a fogadtatás és bár az idegen emberekre a legkevésbé vágytam, hamar feloldódtam és nagyon otthon kezdtem érezni magam az energiával munkában, a kezelés elől sem tértem ki végül.

Az volt az a pont, hogy újra feljött, IGEN, EZ AZ! Mármint tényleg mindig ilyenkor érzem otthon magam, ez az én világom. Amikor figyelni elég. Tudom, hogy történik, és élvezem hogy csak megfigyelőként jelen vagyok. Kapom az infókat, ha kell és bármilyen fáradtan, elutasítóan is kerültem oda, kipihenten, feltöltődve, máshogy fáradtan a nap végére – jöttem el onnan. Még távkezelést is csináltunk, aminél még jobban feljött a korábbi szellemgyógyászatos vagy más technikás emlékeim. Mindig úgy voltam vele, hogy ezt én tudom, jó ott lenni. Minden nekem nagyon természetes volt.

A megvalósításról persze fogalmam sincs, de az megfogalmazódott bennem, hogy újra járjak hasonlóan jó csoportokra. Ha ezt valami módon nekem „kellene” csinálni, akkor valakivel együtt, kiegészítve a képességekkel egymást tudnám elképzelni.

Összességében az tudatosult bennem, hogy nem véletlen az az életemben, hogy a fizikai világ mellett mindig volt egy másik sík, amit valamilyen módon mindig tanultam. S képeztem magam persze a munkámban is, de mellette mindenféle más IS volt.

Nagyon nagyon hálás vagyok most is és „menet közben” is folyton csodálkoztam, hogy lehetséges, hogy ilyen szerencsés vagyok és ennyi rendkívüli emberrel hozott össze a jósorsom. Különleges és sokszor személyes tanításokat kaphattam, ami rám is fért jócskán. Valami olyasmi harsogott bennem, hogy azért kapok ennyi segítséget, mert valami nagy dolgot kell véghez vinnem és sokaknak kell segítenem és nagyon mélyből kell „felébrednem”, sok trutyit kell kitisztítanom hozzá..

A jelenben valamennyire törleszthettem, hisz a párommal sok nagyon érdekes energiamunkát vittünk véghez. Ezekről nem nagyon tudok bővebben írni. Az is biztos, hogy mások gyógyítása közben mikor jelen voltam, éreztem a páciens testében lévő problémát, ami sokszor segített a kezelőnek. De magam is kezeltem úgy, hogy pl. maszit nem tanultam és a masszőrömet kezelve láttam-tudtam, mi az a mozdulat, amivel ki tudom oldani a problémát.


A helyemen vagyok

Életút, Életfeladat Felszabadítása 4.

IV. Beszámoló

Nagyon tevékeny héten vagyok túl. Belső és külső szinten is.

A negyediket kétszer egymást követő nap is meghallgattam, de a vége mindegyiknek alvásba merült. Belső szinten zajlik valami, mert több aktív álmom is volt.

Apukámat sirattam és a nagymamáim voltak háttérként velem többször. S hiába voltak velem, egyedül éreztem magam az életemben. Sőt korainak éreztem, szinte alig nőttem még fel, ez fogalmazódott meg álmomban. Újabb álmaimban még el is próbáltam bújni a világ elől. Az ismétlődő ott is az egyedüllét volt, de már választott, elfordult mindenkitől. Van még mit gyógyítani.

Külső szinten nem is a karácsonyi készülődés miatt kezdtünk rendezkedni. A munkahelyem utolsó napja után párom pihenésre próbált rávenni, nem sok sikerrel. Rávetettem magam az itthoni elmaradt feladatokra a vállakozásomban és mellette párhuzamosan a hónapok óta váró itthoni házi munkákra. Aztán előkerültek a régi elmaradt javítások elintézése, beszerzése, cseréje. Jó érzés volt ezekkel haladni, bár még sok teendő maradt.

Ez a kint és bent mindig együtt mozog. Érdekes rálátni, hogy hogy működik az életemben is.

A belső vívódásaimmal is kellett foglalkoznom. Az önértékelésem rájöttem, hogy külső dolgoktól működött részben. Amire ráláttam, hogy a munkahelyemen mint viszonyítási pont, kaptam az elismerést. Itthoni vállalkozásomban mint egy újonc, viszonyítási pont nélkül csak tapogatózom és a kezdetektől kell felépítenem a tudást is. Itt nem technikai dolgokra gondolok, hanem a jogszabály értelmezésekre, ahogy mindent megkérdőjelezve utánanézek az alap dolgoknak is.

Ezért éltem át itthon többször, hogy semmit nem tudok, a legmélyebb szinteken, miközben „bent” tőlem kérdezett mindenki és én irányítottam minden szinten az irodát. Az adószakértő, könyvvizsgáló főnököm is elismerte, hogy rám támaszkodik az adózás terén is, ami egyáltalán nem volt túlzás.

Az idővel szeretnék még harmóniába kerülni. Az éjszakázások nem tetszenek. A lekésett fodrász is jelez, ez így nem lesz jó. Csak egy illúzió, hogy most minden idő az „enyém” és magam uraként úgy osztom be, ahogy akarom. A világ menetébe be kell tudni illeszkednem.

Szeretnék visszatérni a 4. meditációhoz.

A mai napon sikerült igazán éberen végighallgatni és aktívan részt venni benne.

Nagyon erőteljes volt! Ezt szeretném megosztani Veled.

A „köldökzsinór” „cseréjében” az elején még kicsit óvatosan vettem részt. Nem teljesen mertem beleengedni, elengedni magam, azaz magamból leválasztani a régit, mert nem tudtam, hogy milyen fantasztikus visszaépítés következik. Ezért a már nem kellő, idejétmúlt, nem jó dolgokra fókuszáltam leginkább. S igen, végigkérdeztem, a felemlített lehetőségekből, mit találok ott magamnál. Nem jött, hogy lenne… elsőre. A más életekbe való lehorgonyzás is nagyon érdekes lehetőség volt, s találtam abban is valamit. A másik oldalhoz való elköteleződés pedig nagyon nagy! felismerést hozott. Másnál véltem felfedezni a küzdelmei okaként. S szép az egó, hogy ilyen nálam nincs.. 🙂 S persze, már csak önkéntesként jöttem…

Az biztos, hogy amikor az Isteni Énes kapcsolatból az új visszaépítése, új energiák töltése következett, akkor elengedtem minden korábbit.

S a csoda az ezután jött. Végigkísértem a folyamatot és éreztem is meg nem is. Aztán volt időm, hagytam magam tovább lazulni a meditáció után és félreérthetetlenül erős energiákat, változást éreztem. Ahogy mozdulni próbáltam még erős fájdalommal is járt egy pillanatra. Nyak, fej tájékán volt a legerősebb leginkább. De lehetséges, hogy a pár hónapja meglévő blokkjaimat mozdította meg, ami a szédülésem is okozza időnként.

Ami még ezen túl is érdekes volt, hogy a nap későbbi részében (a meditációt reggel hallgattam), ahányszor rágondoltam az Isteni Énemre (képszerűen megvan azóta előttem), erős energia-hatást éreztem, érzem azonnal. Szóval működik! 🙂 Köszönöm!

Nagyon kíváncsi leszek, mit teremt az Életemben…

A rendrakás folytatódott, ami mutatja, hogy valami belül már átrendeződött, rendeződik. Ahogy az igényem is a más szintű rendre, rendszerre körülöttem.”


 

Az élményeket inspiráló Életút, Életfeladat Felszabadítása című meditációs sorozatról, a linkre kattintva olvashatsz bővebben.

 

Meditációs klubban minden téma évente kerül ismétlésre.  Aktuális meditáció a Facebook oldal eseményeiben látható:

 Facebook/Lux Aurea/Események

Személyes részvétel akadályoztatása esetén, megvásárolható mind a 4 meditáció kedvező áron, az alábbi linken: