Fényév távolság
Fényév távolság
Életút, Életfeladat Felszabadítása
Következő írás, a Fényév távolság Életút Életfeladat Felszabadítása címet viseli, mely a MEGVÁSÁROLHATÓ MEDITÁCIÓK hallgatása során született. Az élmények és a változások magukért beszélnek. Hálásan köszönöm a beszámolót!
Rendhagyó módon, az összefoglalóval indítjuk a beszámolót, majd a teljes írás olvasható.
Fényév távolság
Életút, Életfeladat Felszabadítása
Összegzés:
„Az általam tesztelt meditáció az életút, életfeladat felszabadítása volt.
A meditáció számtalan dolgot oldott fel bennem, rengeteg tapasztalatot adott, átformált sok mindent bennem. És ahogy változom a meditáció hatására, úgy változik körülöttem a világ.
Nyitottabbá váltam, ezáltal sokkal több apró jelet meglátok, meghallok… A bennem lévő Isteni mag fényesítése, a hozzám tartozó szétszórt energiák tudatos összegyűjtése olyan belső erőt adott, amelyet nem lehet nem észrevenni.
Az első rész sikeresen lerombolta bennem a komfortzónám falait. A tudatalatti ellenállást kivetítő fizikai megnyilvánulások egyfajta visszaigazolások voltak, hogy mélyen bent elindult egy változás. Pedig hidd el, a sok önfejlesztés miatt azt hittem, hogy jól teszem a dolgom… A felszínen lehet, de az igazi belső munkát az első meditációs rész indította el. Mert hiába széles az ismeretek tárháza, ha a legmélyebben őrzött isteni részed gondosan elzárod ez elől egy atombiztos fallal. Ezt a falat kezdte ki a meditáció az első hallgatáskor, és a többszöri elmerülések alkalmával tovább bontogatta.
A második rész megélése – saját tapasztalatom szerint – igazán akkor lehetséges, ha az első rész során minden vélt és valós sérelmet sikerül elengedni, ha eleged dolgozik az ember a múltban beégett megoldás mintázatok elengedésén, felszabadításásán. Ehhez nem elég a meditációt egyszer meghallgatni. Két, három alkalomra biztos, hogy szükség van. Figyelni kell a jelzéseket. Ha kellően ráhangolódsz önmagadra, akkor akár egy nap többször is hallgatható a meditáció, hiszen minden egyes alkalommal eléri hatását. De akkor sem kell megrémülni, ha egy-két nap elteltével sem kívánkozik, hogy újra mélyre merülj önmagadba. Ha figyelsz és a rohanó világban meghallod saját lelked zenéjét, mindig tudod, mikor állsz készen a folytatásra. Így voltam ezzel én is, én is a teljes kiüresedés, amit így értem el a második rész hallgatása által maga volt a CSODA. És azóta többször is sikerült ide visszajutni, hiszen a lélek már ismeri az utat, A Semmibe, ahol Minden jelen van.
Teljesen felkészülve vágtam bele a harmadik részben való megfürdésben.
Legalább is azt hittem, már nem érhet meglepetés 😀 Mekkorát tévedtem! Itt szembesültem a túlzott akarás kínjával. Megtapasztaltam, ha túlzottan akarom, akkor sem kaphatom meg, ha nem vagyok készen ott, és abban a pillanatban. Sikerült más úton flow-ba kerülni (persze olyan eszközhöz nyúltan tudat alatt tudatosan, amely az életutam fontos része, csak még nem világos, hogyan állítom a cél szolgálatába) és jöhetett újra az elmerülés. És igen… nem görcsösen akarni, hanem szeretettel befogadni kell! És aztán figyelni, tudatosan készülni a jelekre. Finoman megnyílnak azok a csatornák, ahol isteni lényeged, segítőid tudnak irányítani. Mai világunkban talán azzal a hasonlattal lehetne jól érzékeltetni a történteket, hogy ezen a szinten képes vagy visszaadni a távirányítót az Istennek/Égieknek/Szellemvilágnak/Központi tudatnak – kinek kinek a hite szerint – hogy tényleg szabaddá válj.
A meditáció negyedik része ezt erősítette meg bennem. Az igazi felszabadulás az, ha az irányítást azokra bízod, akik ismerik a teljes képet, hiszen a megtestesült világban te mindig csak a kép egy darabját látod. Mint egy puzzle. Egy darabot látsz, próbálod megérteni, illeszteni az életedbe, és ez olykor partalan, sziszifuszi munka. Ha azonban a benned rejtőző isteni magra, a belső segítőkre bízod a darabka helyre illesztését, ők könnyed módon megteszik, mivel a fenti világgal kapcsolatba lépve tudják, mi illik be az életedbe, és mi nem.
Annak idején egy vállalt életfeladattal érkeztem le a MOST-ba, egy olyan életúttal, amit teljesíteni tudok, hiszen minden segítő, minden eszköz adott hozzá. Különben nem hozhattam volna le ezeket a feladatokat. Önmagunkra figyeléssel, a fülek, szemek kinyitásával képesek vagyunk meghallani saját lelkünk zenéjét, így szabadon járhatjuk a vállalt utunkat. Görcsösen akarni viszont nem lehet. Akkor vagyunk igazán nyerő szériában, ha a távirányítót visszaadjuk az arra érdemes kézbe, és abban a pillanatban megéljük a szabad akarat valódiságát…
Mit adott a meditáció? Mindezt a felismerést…
Megmutatta, hogy döntéshelyzetekben a lelki vezetőim, a segítők, és az Isteni magom folyamatosan terelnek az életfeladatomnak megfelelően, csak meg kell tanulni észrevenni a jeleket. Az életút – tudod, az a bizonyos keskeny arany középút – amelyre nagyon könnyű rálépni és járni rajta, ha hagyjuk, hogy azok irányítsák lépteinket, akik ismerik a vállalt feladatainkat. Az esendőség, a minket ért ingerek, a rosszul működő tudatosság, azonban könnyen lebillent minket erről az útról. De talán erre is szükség van, hiszen a vargabetűkön, kitérőkön olyan plusz ismereteket gyűjthetünk be, amelyek könnyebbé teszik az életfeladat teljesítését.
Ha sokáig rossz úton járunk folyamatos akadályokba ütközünk. És ide kell a tudatosság! Itt kell megállni és hallgatni a belső útmutatásra, hogy újra a helyes útra léphessünk. Ehhez hihetetlen segítséget ad az általam tesztelt meditáció. Mindegyik rész tudatosan építi, készíti fel a lelket, hogy merje elengedni a távirányítóját, ezzel elérve, hogy akadályok nélkül haladhasson a saját útján. Ha nehéz, ha folyton elbuksz, ha akadályba ütközöl, akkor épp itt az ideje, hogy végig hallgasd, végig éld ezt a meditációt. Megoldás ott van benned, és az irányított meditáció, ha engeded, feltárja előtted!
Köszönöm Mónika ezt az élményt! Rengeteget adott a meditáció, és bízom benne, hogy a visszajelzésekkel valamennyit sikerült nekem is adom a számodra.
Munkádhoz sok energiát kívánok, járj az utadon könnyű lépésekkel!”
Az élményeket inspiráló Életút, Életfeladat Felszabadítása című meditációs sorozatról, a linkre kattintva olvashatsz bővebben.
Meditációs klubban minden téma évente kerül ismétlésre. Aktuális meditáció a Facebook oldal eseményeiben látható:
Facebook/Lux Aurea/Események
Személyes részvétel akadályoztatása esetén, megvásárolható mind a 4 meditáció kedvező áron, az alábbi linken:
Fényév távolság
Életút, Életfeladat Felszabadítása
Pár gondolat magamról:
Bernadett vagyok, Tapolcán születtem – gyermekeim szavaival élve – a múlt évezredben 🙂 az emberszeretet világnapján (04.08). Mivel a név és a születésnap is determináló tényező imádom a medvéket, anya medveként védem a gyermekeimet és igyekszem minden embert elfogadni, szeretni.
Munkám: az egészségügyből jövők, majd a szociális szférában is kipróbáltam magam. Jelenleg egy rém fontos hivatalban ülök az íróasztal mellett és próbálom a járványokat kezelni, a nem fertőző betegségekről releváns információt adni, felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy mire kell(ene) figyelni… Nem sok sikerrel… Négy diplomám van, de az igazán fontos információkat nem az egyetemi képzésekből szívtam magamba…
Család: négy gyermekem van, kicsitől a felnőttig… A legkisebb még óvodás, szeptemberben kezdi a sulit. Egyszem lányom kisgyermek gondozó szakon tanul, hogy pszichológusként keresse majd kenyerét. Kisebbik nagyfiam harmadéves a PTE Egészségtudományi Karán – viccesen mondja, oda jár tudatosan, ahová pocaklakóként vitték – igaz más szakon tanul, mint én anno…. Legidősebb gyermek már dolgozik, de még a fészekben van… A jelenlegi helyzetben nehéz a szárnybontás…. A család felett védőernyő a férjem. Elsőre nem volt sikeres választás – menekülés volt otthonról, majd az idő mindent megold akcióval – hosszú agonizálás után meghozott döntés megadta a lehetőségét, hogy a lelki társam megérkezzen…
Életkörülmény: négy gyerekkel, kormánytisztviselőként, építőiparos férjjel, hitellel terhelten? Most viccelsz? Élünk, okoskodunk, hogy jusson és maradjon…. Nem járunk külföldre, itthon próbálunk kihozni minden pozitivumot, amit tudunk…
Spiritualitás: mindig is bennem volt… csak ennek a tudatára kellett ébredni. A lélek és annak zenéje mindig is érdekelt, próbáltam megfejteni a titkát. Vallási irányzatok közül a katolicizmus és a buddhizmus érintett meg… Fejlődés: sok könyv, majd tanfolyamok sokasága – annó az Életmagház alapító tagjai között voltam, ott angyal és Prananadi tanfolyamokat végeztem. Energetikai gyógyászatban 8 szinten vagyok avatva. Élő forrás keretében reinkarnációs utaztató tanfolyamokat végeztem, majd Mesterem átadta az avatás jogát és megkért a tanfolyam megújítására. Így született meg a reinkarnációs terápia, amely nem „csak” utaztatás, hanem a köztes létben a karmikus lenyomatok oldását is jelenti. Végeztem tanfolyamot az energiakapuk nyitásával, összehangolásával kapcsolatban is. Három diplomához kötelező volt komplementer medicinát is tanulni, így fitoterápiában is otthon vagyok. Végzettségeimből kifolyólag életmód-tanácsadást, művészeti terápiát is tarthatok….
Tapasztalataim:
Életút, életfeladat felszabadítása meditációt választottam. Az Élet egy kereszteződéshez vezetett, számos lehetőség nyitva áll előttem. Mindegyikben látok fantáziát, mindegyiknek érzem az árnyoldalát. Mindegyik belepasszol az életembe, de azt köd fedi, hogy melyik az én utam, amin valóban járnom kell. A Belső segítőmtől nem kaptam választ, új ismeretek felé terelt. És akkor talált rám a hirdetésed…
Fényév távolság
Életút, Életfeladat Felszabadítása 1.
Nagy kíváncsisággal hallgattam meg az első meditációt – és nagyon megdöbbentett a hatása.
A meditáció a kötések oldására irányul, a hitrendszerek energiáit szabadítja fel, tehát mindazt, ami eddigi lényem alapját képezi. Amire ráépítettem életem, hitem, tudásom – a komfortzónám falait. Ilyet még nem tapasztaltam… Dühös lettem a meditáció alatt, haragudtam a világra és önmagamra, aki belőle vagyok. És persze mindenkire aki valamilyen módon befolyással volt az életemre. Fizikai fájdalmat éreztem a végtagjaimban, miközben dolgoztam a kiemeléseken… Szó szerint eddigi világomban földrengést idézett elő a meditáció. Tudatos visszatérés után tudtam és éreztem, hogy valami mélyen elindult bennem.
Éjjel álmomban átéltem pár, már megoldottnak hitt konfliktushelyzetet, amely eltérített vállalt életutamtól. Kívülről figyelve éreztem a helyzetben résztvevő másik fél érzéseit, gondolatait. És tudtam, hogy melyik pillanatban hibáztam, hol nem álltam ki magamért. De most már harag nélkül. Másnap alig vártam, hogy tudjak magamnak lopni egy kis énidőt, hogy újra mélyre süllyedve átadjam magam a meditációnak. Harag és düh nélkül tudtam most már kiemelni a negatív mintákat, egyre könnyebben elengedve a komfortzónát felépítő köveket. Fizikai valóban kicsit könnyebben, rugalmasan kezelem a vélt és valós sérelmeit. Adott helyzetekben a szüleim, a tanáraim nem ártani akartak, hanem az ő akkori tudásuk szerint a javamat akarták. Most már ezt el tudom fogadni, és hálás vagyok a vargabetükért, mert általuk is többé válhattam.
Fényév távolság
Életút, Életfeladat Felszabadítása 2.
Az Életút meditáció második része is okozott meglepetést, változást.
Kezdeti lépés nehéz volt, felkavart, nem volt jó hallgatni – már az ellazulásban éreztem, valami nem megfelelő…. aztán jelentkezett a már ismerős érzés, jelzett a bal oldalam. Hát persze! Van még valami, amit nem sikerült elengedni megfelelően… Hiába, a komfort zóna mégis csak komfortos, de változás nélküli és én vágyom a változást, vágyom arra, hogy tudjam hol a helyem a világban…
Így meditáció hallgatás közben kiszakítottam magam a második részből és vissza az elsőbe! Hiába ismétlés a tudás anyja és ha az alapok nem stabilak, nem tiszták, akkor nem fogok tudni stabilan építkezni… És megint megtörtént a csoda, vél vagy valós sérelmek szakadtak el, kerültek átadásra a segítőknek…
Másnap újra a második részt vettem elő… Most más gördülékenyen ment minden. Csakrákról csakrára haladva tisztítottam, elengedtem, felemelten, átadtam… közben kiüresedtem, és egy kellemes érzés járt át…. Elértem azt, amit eddig semmilyen más meditációval nem sikerült – a tökéletes kiürülést, felszabadulást. Nem volt teher, nem volt rám váró feladat, nem volt semmi és és ebben a SEMMIBEN mégis benne volt MINDEN… Elvitt a meditáció az általam köztes térnek nevezett síkra, ahonnan indul a lélek a földi kalandra és érkezik vissza… aztán jött az instrukció, hogy tudatosítsam a testem… Meglepődtem, arról volt szó, hogy ez a meditáció a leghosszabb! Még és még akarom (tudom, röpke kemény szó és a szeretném szebben hangzik 😀) ezt a hihetetlenül megnyugtató, szép érzést. A másik meglepetést ekkor ért… Teljesen feltöltődve, energiával telve tértem vissza…
A héten egymástól teljesen függetlenül többen is megjegyezték – kolléga, utastárs a 4 buszról, szülő az oviból -, hogy sugárzik rólam a nyugodtság, elképzelhetetlen számukra ez az állapot a karácsonyi „őrület” elején ez az állapot. Várom a harmadik lépcsőfokot, a csodát, amelyet minden vezetett meditációval feltársz előttem.
A meditációs lépcsőn egy biztos, nem lehet rohanva közlekedni, muszáj lépésről, lépésre haladni. Addig nem szerencsés továbblépni, bármennyire is a végkifejlet elérése a cél, amíg az alap nem tökéletes. Eddig azt tapasztaltam, hogy az első részt érdemes legalább 3-4x meghallgatni, végig „csinálni” és csak utána lépni a következő szintre. A második lépcsőn két naponta hallgattam a meditációt, ma reggeli hallgatás után tudtam igazán megfogalmazni, hogy mit éltem át vele.
És egy másik kellemes hozadéka: karácsonyra rendeltek tőlem képeket – a héten a meditáció hallgatás mellett kettő elkészült teljesen, belefért a plusz idő a zsúfolt napirendbe minden erőltetés és alváshiány nélkül.
Köszönöm Neked!
Fényév távolság
Életút, Életfeladat Felszabadítása 3.
Elérkezett a harmadik meditációról szóló beszámoló ideje 🙂
Ezt a szakaszt vártam a legjobban és talán ettől tartottam a leginkább. Milyen karmikus feladattal nem néztem még szembe? Mi az amit már teljesítettem, de még ragaszkodom hozzá? Mit nem engedtem még el?
Ahogy a meditáció elején felhívod a figyelmet, hogy itt lehetnek nehéz szembenézések, fájdalmak, de felkészült vagyok rá, hogy meghallgassam elgondolkodtatott… Kizökkentett a meditációból… Nem, nem, ne értsd félre ez nem a meditáció hibája, sokkal inkább annak a tudatos akarásnak, hogy megoldást kell találnom, az előttem lévő lehetőségek közül jól kell választanom… Így aznapra elengedtem a meditációt, festéssel próbáltam levezetni a görcsös akarást.
Másnap az énidőmben vettem egy nagy levegőt, újra ráhangolódtam az életutam keresésére… Hamar elértem a belső munkához való tudati mélységet, végig hallgattam a meditációt….. és utána éjjel megutaztam egy előző életemet. Fantasztikus élmény reggel arra ébredni, hogy álmaidban sok mindenre választ kaptál. Ez igen! Karma oldásának szép mellékhatása a reinkarnációs utazás 😀
Az előző életekbe való visszavezetések miatt tudom, hogy azóta álmaimban átéltek valóban megtörténtek, egy előző megtestesülés során… A legnagyobb megtapasztalás viszont ennél is túl mutat. Kinyilott a szemem és a fülem, így van szemem a látáshoz és fülem a halláshoz. Olyan apró jeleket is meglátok és meghallok, ami mellett 3 hete még simán elsétáltam volna. És minél több jelet, útmutatást veszek észre, annál jobban tisztul a feladat, amit vállalva érkeztem a földre. Hiszem, hogy a meditációid révén sok vargabetűt sikerült már letenni, és egyre könnyebb lesz a választott úton haladni.
Ennél szebb ajándék a Szeretet megtestesülése előtt nem adható senkinek!
Fényév távolság
Életút, Életfeladat Felszabadítása 4.
Jött az utolsó meditáció… Kényelmesen ellazultam, hallgattam a hangod, várom a mesét, mint annak idején kisgyermekként…. Az elején egy-két gondolat el is jutott hozzám, aztán képek kezdtek a fejembe cikázni… Egy-egy kép különböző életkorokból… Mindegyik egy olyan helyzetet mutatott meg, ahol dönteni kellett… A hangod rántott vissza, már a tudatositásnál járt a meditáció. Milyen kalandra hív e meditáció utolsó része? Tuti nem jól ürítettem ki a gondolataimat, valami foglalkoztat… lehet, hogy a Karácsony szelleme akarja uralni az utolsó napokat? Sebaj, holnap is lesz nap, holnap is lesz egy óra énidőm – ez nagyon bevállt, a család megszokta, fél-egy óra énidő után, anya 100% formában újra rendelkezésre áll. 🙂
Másnap ugyanúgy jártam… mese, képek kavalkádja… Aztán a nagy felismerés: nekem most ezzel van dolgom. És figyelni kezdtem… De hiszen a képek mind azt mutatták, hogy eddigi életemben hogyan próbáltak a Segítők a döntéshozatalban a saját utamra terelni. Döntéseim következtében hogyan távolodtam vagy közeledtem a saját életfeladatomhoz, a saját utamhoz. Érzékeltem, mikor voltam az utamon… Egy keskeny, arany sávként láttam a választott utam, a már teljesített feladatokkal, de érzékeltem a kitérőket, varga betűket is. Direkt nem írtam, hogy rossz döntések miatti kitérőket, mert tudatosult, ha hagyjuk magunkat, a Segítőink vissza terelnek minket a helyes útra, az annyit emlegetett „arany középútra”.
A kitérők mindegyike egy új tudást adott hozzá a „kosaramhoz”, amely színesebbé vált ezáltal. A múltban megélt „elhajlások” eddig még mindig előnyt jelentettek, ha az általuk merített tapasztalatra és a belső vezetőim iránymutatását követve visszatértem az útra. Ha helyemen voltam/vagyok zöld lámpák sorozata nyílt/nyílik meg előttem, haladhattam/haladhatok a célom felé, az általam vállalt beteljesülés felé.”
A fenti élményeket inspiráló Életút, Életfeladat Felszabadítása című meditációs sorozatról, a linkre kattintva olvashatsz bővebben.
Meditációs klubban minden téma évente kerül ismétlésre. Aktuális meditáció a Facebook oldal eseményeiben látható:
Facebook/Lux Aurea/Események
Személyes részvétel akadályoztatása esetén, megvásárolható mind a 4 meditáció kedvező áron, az alábbi linken:
