A jó és a gonosz harca, egy pár évvel ezelőtti tapasztalás, megértés, melyet  szeretnék megosztani. Lélekgyógyászati, szellemgyógyászati, energetikai kezelések, konzultációk alkalmával, valahogy nem nagyon tudtam összerakni azokat az információkat, ami az úgynevezett, jó oldal végez. Nekem kicsit sántított a történet, ha valaki vagy valami olyan erőteljesen hirdeti a jót, a békét, akkor hogy lehet, hogy valakit vagy valamit elítél és harcol vele…Te gondolkodtál már rajta?

A jó és a gonosz harca

Igen, tudom, hogy az emberi gondolkodásunknak meg vannak a szubjektivitásai és sokan az saját érzelmeik talaján kialakított nézőpontjukat hirdetik, de mi van akkor, ha már nem „csak” emberi nézőpontból figyeljük a történéseket? Ha valami kicsit több, bölcsebb és tisztább, mint az emberi, akkor hogyan láthatja és hogyan gondolhatja, sőt! hogyan cselekedhet?

A világ legtermészetesebb módján szemléljük a Mihály arkangyalról készült festményeket, szobrokat, amint épp kardját vagy dárdáját emeli a földön fekvőre.  Vajon egy „valódi” angyal tényleg ezt tenné? Vajon az valódi igazságosság és az elfogadás tééényleg eeezt tenné? Hol van a kegyelem, hogy van a másság elfogadása? Hol van az ítélet mentesség és hol vannak a hasonló eszmények a magasabb szférákban? Hogyan tudnánk MI emberek ezeket „lefordítani” a saját nyelvezetünkre, hogyan tudnánk ezt magasabb tudatossággal megérteni? 

Az emberi érzéseink (itt érdemes figyelembe venni a családi mintákat, az egyénre jellemző neveltetési alapelveket), a humánum és a társadalmi normák szerinti megítélés, belső lelki folyamatok összessége révén alakítja ki, hogy mi a jó és mi a rossz. Lehet, ugyanazon történés, valakinek jó és lehet valakinek rossz. Ez gyakran szubjektív.

Egyéni konzultáció alkalmával, amikor a lélek, a szellem „meséje” tárul fel, olyan rálátások és megértések tudnak születni, amelyek segíteni tudják a mindennapi életünket. A mese mutatja a pozitív oldali szereplőt, aki a háttérben, az univerzum végtelenjében van jelen. „Csak van”. A világ legtermészetesebb módján, létezik a térben és láttatja magát. A benne lévő töltésnek megfelelően, egy rezgés, egy burok veszi körben, amit lehet szimbolikusan aurának is nevezhetnénk. A benne lévő energiát áramoltatja. Finom, de mégis határozott módon. Mint amikor a kisbaba a világ legtermészetesebb módján szemléli a világot, árad belőle a jelenlét, a finomság, a báj és sorolhatnánk még…

A babától jóval határozottabb energiával közvetítette a pozitív oldal képviselője önmagát és a belőle áramló energiát.

Majd megjelenik a másik töltéssel rendelkező energia.

Amint feltűnik a térben és a saját energiájával közeledik a „jó” oldalhoz, megmutatja magát és erejét. Ebben minden benne van. Az erő, nyughatatlanság, a folyamatos tágulás, terjeszkedés, a magamutogatás, a „kísértés”, az „átállás” lehetősége, igazából speciális rezgés formájában, amit emberi elmével nehezen lehet felfogni. Majd a rendíthetetlen pozitív oldali energia, marad a saját nyugalmában és rezgésében. Marad és tartaja maga körül a teret. Sugározza, szórja szét a belőle áramlót, ezzel éltetve saját auráját, saját terét. Igazából nem tesz semmit, csak mutatja magát és ezzel ajánlja fel a lehetőséget a jobbá válásra, a polaritás megváltoztatására a „gonosznak”. Erőteljesen, határozottan közvetíti és tartaja saját rezgésének határait.

Amint a másik fél a terjeszkedésével közeledik, nő mindkettőjükben a saját energia, így a polaritás egyre élesedik. Majd hirtelen lendülettel érkező „gonosz” terének a határa, neki ütközik a „jó” terének a határához, megtörténik az összecsapódás. Ennek az összecsapódásnak az ereje, a két fél polaritásának, erejének a különbözőségétől függ. Minél nagyobb, azaz a jó minél jobb és gonosz minél gonoszabb, annál nagyobb az összecsapódás ereje.

Ettől a kisüléstől, akkora energia keletkezik, aminek hatására, egyik fél szétoszlik a térben. Gyakorlatilag, nem képes tartani tovább fókuszban az energiáját, megszűnik a határa, és apró, dekoncentrált energiák maradnak, amik energia vesztetté, jelentéktelenné válva, szétoszlanak.  Jelen esetben, én a negatív pólus erejének pusztulását kísérhettem figyelemmel, abban a sztoriban, abban mesében.

Akkor miről is szól a jó és a gonosz harca

Ahogy a tér megmutatta ennek a harcnak az igazi lényegét, egy kicsit más megértést kapott az emberi elmém. Mert a JÓ, nem üt, nem suhint, nem öl és nem harcol. A JÓ, csak jelen van a térben, és tartaja a saját határait. Minél nagyobb támadás éri, annál nagyobb erővel oszlik szét ellenfele a térben. Nem pusztít, nem semmisít meg. Csupán „harcképtelenné” válik a saját támadása révén a másik pólus.

Az izgága, táguló, terjeszkedő negatív oldal, képes lenne, hajthatatlan módon bekebelezni az ellentétes pólust. Maga rendszerébe, maga pólusába gyűrni. Erősnek érzi magát és a saját rezgését, a saját rendszerét mindenhatónak.

A pozitív polaritás ereje, a belső fókuszon, a határok stabilan tartásán és a rendíthetetlenségén múlik, ennek a történetnek az értelmezésében. Az oly sokat hangoztatott belső béke és egyensúly, ennek fontos része, melyet oly sokszor hallunk és hangoztatunk, ebben a nem könnyű, változásokkal teli világunkban. Használjuk a polaritásunkat a legfőbb jó szerint, míg ebben a dimenzióban, van a feladat.

Áldással!

Ha tanulnál, fejlődnél velem, ajánlom szeretettel a Holisztikus, spirituális tanfolyamot!

Gazda Mónika

Facebook oldal.